Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)

Uzsoki A.: Lenau és Mosonmagyaróvár

a piaristák gimnáziuma, mely az 1821-—22. tanévben hat osztályossá bővült. Ugyancsak erre az időre esik a várost övező védőfalak lebontása is, mely már akadályozta a terjeszkedést és nem csekély problémát okozott az új épületek építésénél. A városrendezés során néhány utcát kővel burkoltak és a közvilágítást is bevezették.

1 Mindezek a civilizáltabb életet, az urbanizált külsőt jelentették, melyhez a vidéki vándor színtársulatok előadásai járultak hozzá. Csendes, kisvárosi élet folyt itt, A megyei tisztviselők a főhercegi uradalom tisztikara, a tanintézet tanári kara és a gimnáziumi tanárok képviselték az értelmiséget. Az idekerült gazdasági tanintézeti hallgatók az elég zárt, egymástól is elkülönülő társadalmi rétegek és a városi polgárság között igyekeztek helyet kapni maguknak. E kisvárosi környezetbe érkezett 1822 októberében Nikolaus Niembsch von Strehlenau, miután Pozsonyban szakított jogi tanulmányaival és Bécsben Kleyle Frigyes hatására elhatározta, hogy mezőgazdasági tanulmányokat kezd Magyaróvárott, Kleyle akkor bölcsészetet hallgatott Bécsben, utána a magyaróvári tanintézetben tanult, majd a főhercegi uradalomban kapott állást. Niembsch a tanintézetnek nem volt beiratkozott tanulója, csak rendkívüli hallgatója. Édesanyja, második férjével, Vogel Károly orvossal együtt ideköltözött. Ök a szomszédos Mosonban telepedtek le, ahol szűkös életkörülmények között éltek. A fiatalembert Stockerauban élő nagyanyja segélyezte, ki nagyravágyásból előkelő hivatalnokot szeretett volna nevelni unokájából. A nagyszülői anyagi támogatás tette lehetővé Lenaunak, hogy jómódú fiatalember benyomását keltette, akit az óváriak „Herr von Niembsch"-nek neveztek. Lakása a Thorwächter Haus (ma Lenin u. 47) emeleti részében volt, mely az északi városkapu mellé épült (1. és 2. ábra). Két ablaka a nagy piacra (ma November 7. tér) nézett, itt volt a lakása, melybe falépcsőn lehetett feljutni, először a konyhába, innen jobbra nyílt egy nagyobb szoba, mellette pedig egy kis kamra volt.

2 Itt lakott Lenau 1822 októberétől 1823 tavaszáig. A ház előtt kőpad állt, ez jelenleg az Agrártudományi Főiskola főépületénél van elhelyezve a költő iránti tiszteletből.

3 A költő magyaróvári tartózkodását szűkszavúan említik életrajzírói, s nem minden esetben a valóságnak megfelelően. Mi most leginkább Veszély László németnyelvű kézirata alapján rajzoljuk meg a költő itt tartózkodását, már amennyire a gyér adatokból sikerül megközelítően kerek egészet alkotni. A fiatal Niembsch meglehetősen zárkózott természetű volt, társaságba ritkán járt. Baráti köréhez Kleyle Frigyes tartozott, ezenkívül Veszély László fiatal uradalmi tiszt. Utóbbival Kleyle lakásán ismerkedett meg, hol gyakran összejöttek. A három fiatalembert meleg barátság fűzte össze, egymásközt fesztelenül, feloldódva viselkedtek, vidáman és kellemesen társalogva kedélyes órákat töltöttek együtt. Ilyen alkalmakkor zenével is foglalkoztak, ugyanis Lenau tehetségesen játszott több hangszeren, itt hegedűvel szórakoztatta barátait. Nyilvános szereplést azonban nem volt hajlandó elvállani, ez idegen volt tőle. Mély átéléssel és kiváló gyakorlati érzékkel előadott keringőire szinte táncra perdültek, amikor pedig a „lassú"-t játszotta, sírva vigadtak, magyarosan szomorkodtak. Lenau szerette a természetet, sokat lovagolt a Hanság felé a Lajta mentén. A mezőgazdasági tudományokat is természetszeretete miatt igyekezett elsajátí1 Uzsoki A., Mosonmagyaróvár (Sopron, 1958). 2 Rodiczky J., Lenau gazdasági gyakornok korából. Fővárosi Lapok VIII. (1871) 5. sz. 22—23. 3 A kőpad a háztól később a parkba került, ott említik a helyi lap cikkei is: M oson vármegye. XX. (1922) 31. sz. XXIII. (1925) 67. sz. Csak a,z ,50-es évek közepén helyezték el a főiskola régi épületénél. 168