Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)

Pusztai R.: A lébényi germán fejedelmi sír

darab csat került elő, közülük kettő cipőcsat volt.

9 Közelünkben Fertőmedgyesről (Mörbisch, Ausztria) a lébényi ékkel azonos példányok ismeretesek.

10 Ugyancsak ezek a csattípusok találhatók meg a lengyelországi Jakuszovicén előkerüli hunkori fejedelmi leletben is.

11 Magyarországról a nagyszéksósi hun fejedelmi leletben szintén előfordulnak ezek a csattípusok.

12 Jellemzőjük a kerek csatkarika, meghajlított végű csattüskével. Alföldi András összefoglaló munkájában foglalkozik többek között az ilyen típusú csatokkal és részletesen felsorolja lelőhelyeiket. Elterjedési területük nagy, s nemcsak a keleti germánoknál találjuk meg őket, hanem elterjedt messze kelet és észak felé, Oroszországban, behatolva egészen Szibériába.

13 Mint látjuk ezek eléggé általános, etnikumhoz nem köthető és időben is tág határok között; a IV. sz. végétől az V. sz. közepéig keltezhető tárgyak. Az ausztriai Untersiebenbrunnban egy germán fejedelemnő feltárt sírjában több olyan tárgyat találunk, melyek a lébényi vei azonosak.

14 így többek között előfordul a tövisnélküli csat, bordázott változatban a W alakú ruhadísz, s ugyancsak ezüstből a 2 db rombuszfejű szegecs. A W alakú ruhadíszt ismerjük még a franciaországi Airanból

15 és Magyarországról a papkeszi germán női sírból,

16 A W alakú ruhadísz előzményei is Dél-Oroszország területére mutatnak, innen kerültek Magyarországra, majd tovább nyugat felé. Ugyancsak keleti kapcsolatai vannak a kardnak. A lébényi kard a 90'—97 cm hosszúságú ún. kétélű hosszú kardok (spatha) típusába tartozik. Werner Attila Reich c. munkájában foglalkozik ezzel a kardtípussal. A jakuszovicei fejedelmi sír kardját alapul véve — melyet Valentinianus aranysolidusa is datál i— ezeknek a kardoknak korát az V. sz. első felére az ún. Attila-időszakra (hunkor) 400—450 közötti évekre teszi. A kardok szerves kiegészítője a füles díszgomb, mely tulajdonképpen mágikus kardcsüngő volt. Ezt az ezüstfülön alkalmazott borostyángombot a lébényin is megtaláljuk, akár Jakuszovicéban, vagy Magyarország területén Táska, Szirmabesenyő

17 és a Pécs-Üszög melletti leletekben. Werner szerint a kardcsüngő alkalmazása eredetileg iráni szokás, mely i. u. 400 után a hunkor „kultúrkomplexumával" került Középeurópába és innen Magyarországról terjedt tovább nyugat és észak felé. A lébényi kard hüvely végének pontos megfelelője Magyarország területéről értesülésünk szerint csak Szentesen található meg.

18 Ezenkívül csupán az altlusheimi

19 fejedelmi sírból került elő egy a lébényihez teljesen hasonló példány. Ez szintén ezüstből készült, formája és kidolgozása is megegyező, azzal a különbséggel, hogy a lébényi éllemeze rövidebb és kidolgozása gondosabb. Az altlusheimi hüvelyvég éllemezét kívülről, kissé durván erősítették fel. 9 Werner, J., Beiträge zur Archäologie des Attila-Reiches. (München, 1956) 10. t. 9, 10, 11. 10 Alföldi A., Leletek a hunkorszakból és ethnikai szétválasztásuk. Funde aus der Hunnenzeit und ihre ethnische Sonderung. AH 9 (1932) 18. kép. 11 Werner i. m. 16. t. 11, 13. 12 Alföldi i. m. XVI. t. 25—26, stb. 13 Uo. 63. o. 14 Kubitschek, W., Grabfunde in Untersiebenbrunn (auf dem Marchfeld). Jahrbuch für Altertumskunde 5 (1911) 32—74. I. t. 3, 5., 59. 24. ábra. 15 Salin i. m. 141., 355. 16 Alföldi i. m. 59., 16. kép. 17 Megay G., Hun-germán sírleletek a borsodmegyei Szirmaibesenyőről. AÉ 79 <1952) 132—134. 18 Erre a közöletlen leletre Csallány Dezső hívta fel figyelmemet. Szívességét ezúton is köszönöm. 19 Werner i. m. 2, 3. t. 109