Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)

Pusztai R.: A lébényi germán fejedelmi sír

rint a váz jobboldalának és a koponya közvetlen környékének megbolygatása előtt elsőként került elő a sírból. Ha a kétségtelenül gazdag felszerelésű sír korát meg akarjuk határozni, úgy szükségesnek mutatkozik más, hasonló típusú leletekkel történő összevetése. Az 1. számú mellékletként leírt üvegpohár semmiben sem különbözik azoktól a példányoktól, melyeket Pannóniából ismerünk. Ezek korukat tekintve későrómai, IV. sz.-i temetőkből származnak. Csak a területileg legközelebb eső kisárpási késő-római temetőben talált üvegpohár mellékletekre utalunk, melyek között a lébényihez teljesen hasonló típust is megtaláljuk. Bíró Endre a temető korát az abban talált érmek alapján a IV. sz. közepétől az V. sz. elejéig datálja.

4 Mint leletleírásunkban már jeleztük, a lébényi tokos fésű magyarországi régészeti leleteink között példa nélkül áll. Hasonló néhány darabot azonban külföldről ismerünk. Legközelebbi párhuzama Romániában a Galati város közelében levő Dinogetia (Garvan) aldunai táborból került elő.

5 Ez a példány a lébényihez igen hasonlít; háromszögletű fogóján a miénkhez hasonló formában faragott lófej et találunk. Ugyancsak ebbe a körbe tartozik egy belgiumi IV. sz.-i római-barbár temetőben, Furfoozban napvilágot látott tokos fésű,

6 mely ha részleteiben a lébényitől különbözik is, felfogásában közeli rokona. Fogója szintén háromszögletű, négy lóféjhez hasonló díszítéssel. A fésűn és tokján itt is körkörös a díszítés. Siegried Thomas nagy fésű-monográfiájában ezeket a fésűket tipológiai alapon a II. típusba veszi. Ugyancsak ebbe a csoportba sorolja az egyébként tok nélküli és állatornamentikát nélkülöző, de háromszögletű fogójú és pontkörös díszü fésűket is.

7 Aránylag ezek is ritkán fordulnak elő és érdekes módon főleg hazánk területén. Lelőhelyük: Csákvár, Győr és Koroncó. Ezt a képet még ki kell egészítenünk egy — Thomas által nem ismert — példánnyal, mely az oroszvári (Ruszovce) római táborból származik és a mosonmagyaróvári Hansági Múzeum régészeti gyűjteményében található.

8 Ha ezeknek a fésűknek megnézzük az elterjedését, kitűnik, hogy a II. típus lébényivel azonos variánsainak egy-egy példánya a római provinciák egymástói igen távoli területein jelenik meg, s közöttük szinte félúton a lébényi lelet fésűje található. Az alaptípus többi példánya azonban már itt sűrűsödik, s az eddig előkerült fésűleletekből megállapítható, hogy elterjedési területükig főleg Carnuntum és Arrabona közötti római limes szakaszra és közvetlen mögöttes területeire koncentrálódik. Ezt a tényt figyelembe véve nem lehet véletlen lébényi előfordulása. Korukat tekintve a negyedik század végére, az ötödik század elejére helyezhetők. Az üvegpohár mellett, mely kétségtelenül római munka, a fésűt is inkább római, mint germán készítménynek tarthatjuk. Az aranycsatokról szólva csak a legfontosabb párhuzamokat említjük. Az ausztriai Laa an der Thaya 2. sz. isírjából a miénkkel teljesen azonos három 4 Bíró E., Kisárpási későrómai temető. Das spätrömische Gräberfeld in Kisárpás, AË 86 (1959) 173—177. — Jól datálható a szekszárdi sírban talált üvegpohár is. Mészáros Gy., Későrómai téglasír Szekszárd-Szőlőhegyen. AÉ 89 (1962) 84—88. 5 Thomas, S., Studien zu den germanischen Kämmen der römischen Kaiserzeit. Arbeits- und Forschungsberichte zur sächsischen Bodendenkmalpflege 8 (1960) 182., 74. kép. 6 Salin, B., Die altgermanische Thierornamentik (Stockholm, 1904). 124., 336. kép. 7 Thomas i. m. 98., 43., 44., 45. kép, 186. 76. kép. 8 Leltári száma: 57.18.104. 107