Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Uzsoki A.: A győri és Győr környéki régészeti gyűjtés és kutatás története

római koráról. A harmadik kötet 1943-ban jelent meg, Fettich Nándor munkája, „Győr a népvándorláskorban" címen, melyhez függelékként Nemeskéri János antropológiai fejezete csatlakozik. A háború és a gazdasági nehézségek a sorozat folytatását megakadályozták. Gallus Sándor a sok szórványlelet miatt a kőeszközök tipológiai felosztását és besorolását alkalmazta, kerámia értékelése bizonyos tekintetben még most is helytálló. Mithay Sándor körültekintéssel dolgozta fel a bronzkori anyagot, alapjában véve Patay felosztását követve. Mindkét munkának maradandó érdeme a gazdag képanyag és a lelőhelyek aránylag pontos és hiteles rögzítése. Hiányosságait abban látom, hogy nem aknázták ki eléggé a helyi régészeti szakirodalmat, csak a Lovas Elemér által rendezett régészeti gyűjteményre, valamint a Nemzeti Múzeum és a magángyűjtemények idevonatkozó leleteire támaszkodtak. Fettich Nándor röviden foglalkozik a népvándorláskor Győr környéki leleteivel, a könyv gerincét a Győr Téglavető dűlői avar temető és honfoglaláskori sírok képezik. A bőséges illusztrációs anyag és a válogatott sírleírás mellett foglalkozik a kontinuitás kérdésével. A könyvet Nemeskéri János embertani értékelése egészíti ki. A monográfia-sorozat e két régészeti kötete véleményünk szerint nem töltötte be teljesen a neki szánt szerepet, valamennyire a leletek közlése, párhuzamaik felsorakoztatása a jellemző, aránylag kevés az értékelő és történelmi szempontokat tárgyaló rész. Ez az oka annak, hogy mindkét szám a mai napig kevéssé ismert a győri közönség előtt, túlságosan szakmai jellegű tartalmuk miatt nem foglalkoztak velük. Régészeti szempontból viszont igen használható, a szakemberek körében forrásként idézett munkák. A Városi Múzeum fejlődését megszakította a háború. Győr kiürítése során december 13-án a főispán parancsot adott a múzeum értékeinek nyugatra szállítására. Az utasítást a múzeum vezetője nem hajtotta végre, ezért 1945. január 20-a körül a polgármester a főispáni parancsra hivatkozva kényszerítette a csomagolásra. A képtár javarészét (olaj- és vízfestmények, helytörténeti jelentőségű képek és térképek), a numizmatikai gyűjteményt és a várostörténeti tárgyakat csomagolták össze, melyeket a hatóság Sopronba szállított, ahol aztán nyomaveszett.

409 A háború után a magyar műkincsek felkutatását végző múzeumi bizottság eredménytelenül kutatta a győri anyagot. Az osztrák hatóságok 1961 novemberében Alt-Aussee mellett egy régi sóbányában fedezték fel és 19G3 november végén visszaadták a magyar külügyminisztériumnak. A győri múzeum 1964 februárjában kapta visza a Magyar Nemzeti Galérián keresztül. Csak a képek érkeztek meg, a pénzgyűjteményről és a várostörténeti tárgyakról azonban nincs hír. A múzeum az ország felszabadulása után egy ideig gazdátlan volt, megmaradt kevés anyaga hányódott, mígnem 1946 novemberében a vallás- és közoktatásügyi miniszter Szőke Béla gimnáziumi tanárt (az érsekújvári múzeum volt vezetőjét) felmentette a tanítás alól, a múzeumhoz osztotta be szolgálattételre/'

10 Feladata volt a Városi Múzeum újjárendezése és az Érsekújvárott funkcionált Kisalföldkutató Intézet újjászervezése/'

11 Lelkes kis kutatógárdát szervezett a múzeum körül és 1948-ban a pécsi Dunántúli Tudományos Intézet 409 XJM irattára, Jenéi Ferenc 13/1946. sz. feljegyzése. 410 Uo. 16/1946. ikt. számon a KOF 303—1946. sz. ügyirata. A miniszter 1946. november 19. keltezésű, 123.589/1946 VI. sz. határozatával nevezte ki. 411 XJM irattára, 2—1947. sz. levél. 66