Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Uzsoki A.: A győri és Győr környéki régészeti gyűjtés és kutatás története

A GYŐRI ÉS

V

GYŐR KÖRNYÉKI RÉGÉSZETI GYŰJTÉS ÉS KUTATÁS TÖRTÉNETE 1. A RÉGÉSZETI KUTATÁS ELŐZMÉNYEI A kutatás legrégibb nyomait általában Mommsen alapján szokták összefoglalni, Lovas Elemér is így adott részletes és jó összegezést, ezért nem szükséges az előzmények újraértékelése, mert mi is csak az általa használt forrásra szorítkozhatunk, mivel az eredeti munkák nagy része nem hozzáférhető, s adataik nem olyan jelentőségűek, hogy hiányt pótolnának. Ez a terület a későbbiek folyamán legfeljebb külön témafeldolgozást igényel. Dolgozatunkban néhány helyen újabb adatokkal egészítjük ki Lovas Elemérnek a 15—18. századról írt összefoglalását. A Győr környéki régészeti kutatás legelső ismert nyoma a 15. században fedezhető fel. A kutató neve ismeretlen, általában Antiquus néven említik, Michael Ferrarinus és Benedictus Rambertus őrizték meg munkáikban ezt az adatot.

1 Az említett Antiquus ismerte a Victoria oltárt,

2 a székesegyház mögött látta Marcia Candida

3 és Ulpia Paratiana sírkövét is.

4 (1. ábra.) Bonfinire is szoktak hivatkozni, mint két győri római emlék összeírójára.

5 Azonban Bonfini munkájába a két győri kő felirata nem régészeti szempontból került be, hanem Mátyás király származásának levezetésekor nagyon hibás közléssel adja a Victoria oltárkő és a Marcia Candida sírkő feliratának kiragadott részletét.

6 A következő kutató Apianus,

7 aki a már említett Victoria oltárt egy győri polgár házában látta.

8 A humanista világ e nagyműveltségű tudósai az antik emlékeket tudományos érdeklődésből vizsgálták. A 16. században is találkozunk több olyan kutatóval, aki a győri római emlékeket feljegyzi, vagy tanulmányozza. Elsőnek kell megemlítenünk Megyerichei János (Joh. de Megyeriébe. Mezersius) kolozsi főesperest, aki 4 győri * A lábjegyzet egyszerűsítésére a szakirodalmat a dolgozat végén közöljük. Több szerzőnk számos cikkét és munkáját idézzük, ezeknél a lábjegyzetben a szerző neve után a zárójelbe tett dőlt szám a szakirodalom sorszámát jelenti. 1 CIL III, 411. — Römer—

Desjardins, (264), (1873) IX. — Lovas, (145), GySz (1937) 3. 2 CIL III 4364, 11082. 3 CIL III 4383. 4 CIL III 4389. 5 Lovas, (145), i. m. 6 Bonfinius, (1771) dec. III. Lib. IX. 529. „Egnatius Leg. Aug. Pr. pr. e C. L. Piso Legátus Leg. Filio e Maximo Cons. Item Március Pe. Sextianus Epheso. Praeterea Aurelius Laurentius, Martiae Candidae filius, ..." 7 CIL III, 414. — Rómer-Desjardins, (264), i. m. 8 CIL III, 414. — Lovas (145), i. m. 5