Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Krammer J.: A korszerű nyelvoktatás egy hetvenötévelőtti győri úttörője

— olvassuk az Előszóban — melyek megértéséhez a szóanyag és a nyelvtani szabályok ismerete nem elegendő, minélfogva azok külön értelmezésre szorulnak. Különösen gazdag ilyen sajátos kifejezésekben minden népnek közönséges nyelve, melyet társalgás közben, bizalmas körben szokott használni, hol a szabatos mondatszerkezetet követelő, a gondolatot mintegy zsinórra húzó merev •nyelvtani szabály nyűgén többé kevésbé tagit, eszméit fesztelenebb, pongyolább formába önti, és a milyen játszi röpke a gondolat, mely csevegés közben szövődik, épp oly könnyed, átlátszó, a kifejezés legtarkább formáiban csillogó köntöst is ad rája. De az irodalmi nyelven is egész özöne ömlik el a sajátos kifejezéseknek. Ezek ismerete nélkülözhetetlen, ha valamely nép irodalmi műveit teljesen élvezni, társalgási nyelvét megismerni akarják." Milyen meglepő finom disztinkcióval gondol a frazeológiai szótár szerkesztője az irodalmi nyelv és a köznyelv követelményeire, törődik a beszélt nyelv, a beszéd megtanításával, akkor, amikor nálunk még kevesen figyeltek fel erre. Méltán sorolhatjuk őt az idegen nyelvek oktatásába fordulatot, élő leheletet vivő nagy kortársai közé, hiszen éppen ezekben az években történtek Európaszerte a jelentős újítások, Victor röpirata, a Gouin-sorok meghirdetése, a „méthode naturelle" zászlóbontása. Nincsenek eddig adataink arról, vajon Spanraft Alajos közvetlen kapcsolatban állott-e a modern nyelvoktatás századvégi úttörőivel, amiképpen általában nagy magányosként tűnik fel nekünk, aki hangyaszorgalommal, de — az Előszó mutatja — mélységes hittel és költői ihletéssel dolgozott hatalmas művén, s a tanításon kívül alig foglalkozott egyébbel. S ez a nagy erőkoncentrálás éppen győri tanárkodása idején foglalta le. 1880. okt. 14-én nevezték ki a francia nyelv rendes tanárává a győri állami főreáliskolához. Addig, 1873. október 1-től a budapesti belvárosi (reáltanoda utcai) főreáliskolánál működött, ahol akkor vezették be a francia nyelv tanítását: ,,A francia nyelv az I. osztályban — ez évben először (1873/74) — rendes tárgyat képezvén, ennek tanítására Spanraft Alajos neveztetett ki akkép, hogy a többi osztályokból jelentkező rendkívüli francia nyelvtanulók számára is a szokott föltételek alatt kezelje a tárgyat."

1 Az alatt a nyolc év alatt, amelyet Spanraft Alajos kezdetben óraadóként, azután helyettes tanárként a budapesti belvárosi „főreáltanodánál" működött éppen az első francia nyelvet tanuló osztályt vezethetette végig az elsőtől a nyolcadikig. A francia nyelv oktatásának jó megszervezése bizonyára minden idejét igénybe vette, talán már akkor foglalkozott frazeológiai szótár szerkesztésének gondolatával, hiszen a hatalmas anyag összegyűjtése és rendezése évtizedeket vehetett igénybe. A budapesti belvárosi főreáltanoda e nyolc évről megjelent értesítői nem említik Spanraft Alajos valamiféle irodalmi munkásságát, nyilván minden erejét és szabad idejét életművének szentelte. Minden bizonnyal ez foglalta le őt az első győri évtizedben, valószínűleg remetei magányban dolgozott művén. Erre utalnak a győri állami főreáliskola huszonkettedik, milléniumi értesítőjében (1894—95) a Spanraft Alajost jellemző sorok. „Közel másfél évtizedig dolgozott egyetlen (munkán: az efajta dolgozat más kulturállamokban nemcsak a halhatatlanságot biztosítja szerzőjének, hanem valamelyes anyagi hasznot is hoz a betű, a nyelvtudomány mesterének." Majd a mű címlapján olvasható kitétel: „szerző sajátja" — a további keserű meg1 Adatok a főreáltanodáról, az intézet 1873/4 iskolai évről kiadott értesítőjében, 19. 494