Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Vörös K.: Győr és Pest harca a dunai gabonakereskedelemért 1850–1881

szőtt annak lehetősége, hogy egyre sikeresebben ellensúlyozza Győrnek a hagyományos vízáúton szállítva felhalmozódó terménykészleteit. A budapesti Kereskedelmi és Iparkamara jelentései a vasútforgalom rnenynyiségi adatait csak bizonyos években mutatják ki árufajtánként, de nem lehet kétséges, hogy az Alföldről érkező egyre nagyobb mennyiségű vasúti szállítmányok elsősorban gabonával terhelve futnak be a főváros pályaudvarára. 1853nban Pestre vasúton 902 420 mérő termény (2/3 részében repce) érkezik: már ekkor 1/3-a ez az evezőshajókon Pestre szállított gabonamennyiségnek. 1854-ben 767 000, 1855-ben 904 000, 1856-ban 798 000 mérő érkezik vasúton: elég csekély töredéke ez még a hajón érkező és egyre növekvő gabonamennyiségnek. 1859-ben azonban már csak az újonnan megnyílt tiszai vasút más társaságokéhoz csatlakozó állomásaira (ami a gyakorlatban a vasútnak a délkeleti államvasút vonalához csatlakozó ceglédi állomást jelenti) 600 000 vámmázsa termény érkezik. 1860—62-től még részletesebb adatokkal rendelkezünk; eszerint az államvasút Szeged—Pest közötti vonalán 1860-ban 1 852 325, 1861-ben már 3 296 839 (bár 1862-ben ismét csak 1 847 571) vámmázsa gabona érkezett: ebben nyilván benne volt a Ceglédtől kezdve ugyancsak az államvasút által szállított tiszavidéki gabonamennyiség is. Jellemzően mutatja a város vasúti forgalmának emelkedését, hogy 1868-ban Pestről az államvasúti pályán már 3 391 850 vámmázsa gabonát szállítanak el nyugat felé.

12 összevetve mindezt az ugyanakkor Győrbe irányuló evezős- és vontatóhaj ó-forgalom már idézett adataival megállapítható, hogy bár az alföldi vasúthálózat kiépülésével Pest jelentős lépést tett előre abban az irányban, hogy gabonakereskedelme számára új nyersanyagtermő területeket szerezzen meg, s ezzel Gyornek a délvidéki gabonatermő területeken élvezett befolyását ellensúlyozza, e helyzetet teljesen kihasználnia eddig még nem sikerült. Ebben kétségtelen jelentős szerepet játszott egyrészt a vasúti szervezet még nem mindenben megfelelő műszaki színvonala és felszereltsége: elsősorban a koosihiány és a megfelelő raktározási épületek hiánya; — másrészt a monopolhelyzetet élvező vasúttársaságok bürokratikus közönye a pesti terménykereskedelem érdekeivel szemben, mely közönyben az egykorú kereskedelmi közvélemény főleg a pesti kereskedelemre nézve erősen hátrányos díjszabási tételeket is tapasztalva (róluk később még külön is lesz szó) nem minden alap nélkül érezte meg a dunai kereskedelemiben és az osztrák és délnémet területek gabonaellátásaiban Bécsnek is veszélyes versenytársaként fellépő főváros kereskedelmének lehető korlátozására irányuló igyekezetét is.

13 Árn — s ismét hangsúlyozni kell — a győri gabonakereskedelem letörésének első jelentős eszköze: az Alföldet átölelő, Pesten központosuló sínhálózat az 50-es évek végére, a 60-as évek elejére lényegében már teljesen készen állt 12 Lásd minderre a Kamara teljes címmel már idézett alábbi jelentéseinek következő lapjait: 1853-ról: 1853. évi jelentés 8. 1854—1856 adataira: 1854—1856. évi jelentés 14. — megjegyzendő, hogy a vasúton Pestről elszállított terménymennyiség viszont e 3 évben az érkezőhöz képest állandóan növekszik: így 1854-ben 846,000, 1855-ben 2,647,400 (melyből azonban 1,208,000 az ugyancsak ideszámított, s túlnyomórészt vontatóhajókon érkezett kukorica), 1856-ban 1,342,000 mérő (melyben azonban a terményféleségek már csaknem teljesen egyenletesen oszlanak meg: a kukorica 263,800 mérőre csökken); 1859-re (tiszai vasút): 1857-^1859. évi jelentés 178. 1860— 1862-re (államvasút): 1860—1862. évi jelentés 226—271. — az 1868. évi adat Pisztory i. m. 37. Sándor i. m. 362. 13 Lásd erre pl. az 1860—1862. évi jelentés 262—265. lapjain elmondottakat: — valamint néhány évvel későbbről: A Budapesti Kereskedelmi- és Iparkamara emlékirata a pesti kereskedelmet terhelő nehézségekről. (Pest, 1870) 14—20. 31 Arrabona 481