Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Balázs P.: Egy győri német polgár 1848–49-ben

amelyiket később Lukács Sándor nevezett ki. Ujházy azonban átlátott a szitán s gyorsan és határozottan azt válaszolta, hogy az utóbbinak. A 19—30 évesek sorozás céljából való összeírására kerületenként bizottságokat alakítottak. Közben Ujházy elrendelte a győri szállítóhajók összeírását is, majd később „Győr város közönsége" újabb levelet kapott a kormánybiztostól, amelyben a magyar hadsereg céljaira 300 ezer váltóforintot kért. E tárgyban azonban a közgyűlés megtartását, mivel aznap nem jelent meg senki, másnapra kellett halasztani.

91 Ugyancsak részletesen beszámol a naplóíiró a másnapi közgyűlésről is, amelyen az elnöklő Anvander megbízott polgármester mellett mindössze 3 szenátor, 10 tisztviselő és 30 képviselő volt jelen. A győriek a 300 ezer forintot megfizethetetlen tehernek tartották s ezért Klimisoh azt indítványozta, hogy a közgyűlésre hívják meg az időközben megyei és városi kormánybiztossá kinevezett Jankó Mihályt is. Abban bíztak, hogy az ő elnökletével hozott elutasító határozatnak nagyobb súlya lesz Ujházy László előtt. A város rendes évi költségvetése valóban nem bírt volna el ekkora terhet s Ujiházy minden bizonnyal arra számított, hogy a közgyűlés megtalálja a gazdag polgárok soron kívüli áldozatvállalásra késztetésének módját. A közgyűlés azonban Jankó Mihály távolmaradása ellenére is elutasító végzést hozott.

92 Érdekes, hogy a naplóíró ezekben a napokban meglehetősen tartózkodik saját véleményének kinyilvánításától és inkább csak az események menetének feljegyzésére szorítkozik. így részletesen beszámol az augusztus 11-i nagyszabású — kitüntetések adományozásával egybekötött — katonai parádéról, a csornai ütközet alkalmával menekülő honvédeket elfogató Hannibál Lajos kivégzéséről és ismerteti Ujházy kormánybiztosnak a közgyűléshez intézett „purgatóriumát" is.

93 Jankó Mihály úgy rendelkezett, hogy az időközben Klapka által 200 ezer „ forintra mérsékelt összeget önkéntes kölcsön jegyzés útján kell előteremteni. A kölcsön jegyzés azonban nem hozta meg a kívánt eredményt s ekkor a naplóíró már nem állhatta meg, hogy maga és polgártársai véleményét is fel ne jegyezze. E szerint nem is kíváníható, hogy magánszemélyek adjanak kölcsön egy másik magánszemélynek — a visszafizetést ugyanis Klapka aláírása szavatolta volna —, aki ma itt, holnap amott van, nem is szólva arról, hogy a visszatérő osztrákok a rebellisek támogatásáért felelősségre is vonhatják az embereket.

94 A tehetősebb polgároknak tehát megnyugvást jelentett, amikor augusztus 15-én délután Klapka hadserege véglegesen kivonult a városból s még ugyanaznap este véglegesen visszatértek az osztrák katonai egységek. Nem így gondolkoztak azonban a város alsóbb néposztályai. Bár Győrbe már augusztus 17-én eljutott a világosi fegyverletétel híre, a lakosok egy része még mindig bízott a szabadságharc ügyének győzelmében. A naplóíró augusztus 28-i feljegyzése szerint az alsóbb néposztályok és a középosztály ultraliberális része még mindig nem hiszik, hogy a magyar hadsereg vereséget szenvedett és hogy Kossuth elmenekült az országból. A proletárok kedélyállapotára jellemző tényként említi, hogy női cselédek földre vetik magukat, zokognak és jajgatnak, hogy oda a szabadság és az egyenlőség. Szerinte ez is példa arra, hogy különösen az evangélikus papság milyen eredményesen hatott az emberekre Kos91 Uo. 1849. aug. 9. 92 Uo. 1849. aug. 10. 93 Uo. 1849. aug. 11. és 12. Az eseményekről részletesen beszámol Turányi i. m. 148—150. 94 Cap. Cth. XI. M. 997. g. 1849. aug. 14. 30* 467