Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Balázs P.: Egy győri német polgár 1848–49-ben

nek adta tovább a nyomtatványokat. Másnap Ottinger az őrséget vizitáló őrnaggyal és négy tisztjével elegyedett beszédbe.

39 December 27-én a magyar hadvezetés Győrt ellenállás nélkül engedte át a császáriaknak. Ezt 'megelőzően azonban Csillag városi pénztáros Lukács kormánybiztos parancsára a városi kasszát — egy bankókkal teli gabonás zsákot — Komáromba vitte. Délelőtt 11 órakor összeült a városi közgyűlés, amelyen Korbonits polgármester átadta az elnöklést Anvander szenátornak. Néhány tisztje kíséretében nemsokára megjelent a téren Sohwarzenberg, akihez Anvander és Beké szenátorok néhány szót szóltak a lakosság szegénységéről és nemes érzületéről. Schwarzenberg igazi bécsi dialektusban azt válaszolta, hogy nem kell félniök, a városban csend és rend lesz. Ottinger tábornok úgy intézkedett, hogy ki kell tűzni a fekete-sárga zászlókat, Windisohgrätz elé küldöttségnek kell mennie a város kulcsainak átadása céljából. Majd epésen kijelentette: Ja, uraim, a fanyar almába bele kell harapni. Az osztrákok három hadtestet (Windisohgrätz, Sohwarzenberg és Auersperg) koncentráltak Győr köré. Windischgrätz — 6—8 generális és mintegy 50 tiszt kíséretében — 2 óra körül vonult be a városba. Az ezredzenekarok az osztrák néphimnuszt játszották. Zánthó szenátor üdvözlő szavaira megjegyezte: Űgy hallottam, hogy Győrben nem viseltetnek irányunkban barátságos érzülettel. Zánthó azt válaszolta, hogy ezt nem lehet mondani. Annál jobb önökre nézve — mondta a tábornagy, majd a magyar sereg erőssége iránt érdeklődött s roszszallotta, hogy Lukács Sándort miért hagyták elmenekülni. Végül megparancsolta, hogy a március 15-én megváltoztatott utcanevek helyett ismét a régieket írják ki. A városháza erkélyére kitűzték a fekete-sárga lobogót s a tábornagynak átadták a város kulcsait. Ezek voltak azok a kulcsok, amelyeket a naplóíró 1839-ben a király győri látogatására készíttetett. Az osztrákok a katonaság ellátására naponta 30 ezer porció kenyeret, 30 mázsa sót és 20 ökröt rekviráltak. Egy lovas szakasz megjelent Hergeszell Antal házánál, ahol előzőleg Zichy Ottó lakott, de természetesen a grófot nem találták ott. A megszálló katonák szájából mást sem lehetett hallani, mint Kossuthkutyák s ha valamit meg akartak szerezni, akkor általában a puskaagy volt a kérelmező. Az üzletek zárva maradtak, mert a katonáknak általában nem volt aprópénzük s ha a papírpénzből nem kaptak vissza, akkor fizetés nélkül távoztak. Katonákból és polgári személyekből vizsgáló bizottság ült össze. A városi magisztrátust — a „hasmenős" polgármester távollétében — Anvander, Bugli, Landherr, Mendel, Klimisch stb. képviselték. Az ülésen szóba került az osztrák foglyokkal való állítólagos rossz bánásmód is, amiért a felelősséget a „korlátlan hatalmú és akasztófával fenyegetődző" Lukács kormánybiztosra hárították. Este 8 órakor a városban ünnepséget rendeztek Jellachich tiszteletére, aki az előző napon érkezett Győrbe és a püspökvárban lakott. A törzs- és főtisztek fáklyát vittek s Jellachich beszédet intézett a katonákhoz.

40 A „magyar Marseille"-re, a forradalom egyik védőbástyájára, annyi lélekemelő demonstráció, belső vívódás és küzdelem után, Lukács kormánybiztos heroikus szervezőmunkája ellenére végül is ráborult a kétfejű sas sötét árnyéka. * * * 39 Cap. Cth. XI. N. 995. L. 1848. dec. 25. 40 Uo. 1848. dec. 28. 452