Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Balázs P.: Egy győri német polgár 1848–49-ben

hogy Lukács kormánybiztos egyes épületek igénybevételéről intézkedett, nem mulasztja el megjegyezni: a teljhatalmú kormánybiztos már „Győr diktátorának csizmáiban jár."

14 Arról is panaszkodik, hogy az újságok, plakátok és röpiratok stílusa gorombává, tartalma demoralizálóvá vált, amely sérti a törvényeket, a vallást és az illendőséget. Ez a hangnem csak olaj a tűzre azok számára,, akiket a kilengésektől eddig is csak a büntetéstől való félelem tartott vissza. Rosszallóan említi Haagen és Bauer kereskedők nevét, akik a dinasztia elleni durva támadásokat tartalmazó plakátokat függesztettek ki boltjuk ajtajára.

15 Október 30-án a magyar csapat Schwechatnál vereséget szenved és 31-én elbukik a bécsi felkelés is. Győrbe 31-én érkezik vissza a schwechati főhadiszállásról Németh Sándor főszolgabíró azzal a hírrel, hogy az előző napon a mi hadseregünk megindult Bécs felé. A támadást azonban visszaverték s a győri nemzetőrök, akik a bal szárnyon voltak, gyorsan futásnak eredtek. Délután újabb futárként megérkezett Timár Károly is, aki Schőn cukrász helyett 80 vagy 100 forintért vonult ki. Este és éjjel kocsikon 30—50 fős csoportokban azután visszajöttek a többiek is. Általában nem győztek eleget beszélni a kiállott szörnyűségekről. Elbeszélésük szerint kereszttűzbe kerültek s a levegő szinte elsötétedett az ágyúgolyóktól. De azért mindannyian visszajöttek. A schwechati csatavesztésről tett nyilatkozata miatt Lukács kormánybiztos Windischt maga elé idéztette és „durva zsarnoki módon" akasztófáravalónak, semmirekellőnek, hazaárulónak titulálta, majd írásban arra szólította fel, hogy a katonai kórház számára szolgáltasson be 50 darab lepedőt.

16 A schwechati csatavesztést követően Csányi László, a dunántúli sereg teljhatalmú kormánybiztosa Pozsonyból levelet intézett Lukács Sándor Győr városi kormánybiztoshoz. Ebben elrendeli, hogy mindazon Győr városi nemzetőröket, akik a schwechati csatában megszaladván az egész tábort a legnagyobb veszélybe dönthettek s ezáltal a haza védelmére alkalmatlanokká váltak, le kell fegyverezni, fegyvereiket Komáromba kell küldeni, mert vannak még felfegyverzetlen férfiak az országban, akik „reményt nyújtanak azon fegyvereknek a haza védelmében erősebb karokkal leendő forgatására." Lukács mind Csányi levelét, mind a győri nemzetőrség fegyvereinek beszolgáltatására vonatkozó kemény hangú parancsát falragasz útján hozta a lakosság tudomására.

17 A naplóíró szerint az „arrogáns" hangú plakát nagy felháborodást keltett a nemzetőrök között. Először is azért, mert Csányi kormánybiztos csak azon győri nemzetőrök lefegyverzését követelte, akik a csatában megfutamodtak. Lukács Sándor azonban a rendelkezés hatályát megkülönböztetés nélkül valamennyi nemzetőrre kiterjesztette. Másodszor azért, mert maga Kossuth is az aznapi újságban olvasható beszámolójában a komáromi kaszásokról mondja, hogy elsőként futni kezdtek s ezzel a hadrendet megbontották. Zichy Ottó különben is mindkét Győr városi kapitánynak írásos parancsot adott, hogy legénységükkel együtt vonuljanak haza. Délután a nemzetőrség kapitányai megjelentek Lukács kormánybiztosnál és közölték vele, hogy önkényesen cselekedett, igazságtalan az egész eljárás, nem is adják be fegyvereiket, hanem az esetet írásban jelenteni fogják Kossuthnak. Ez alkalommal Preng és Jankó kapitányok erősen odamondogattak Lukácsnak: zsarnokság, illetlenség, durvaság az, amit művelt; A megbeszélések 14 Uo. 1848. okt. 26. 15 Uo. 1848. okt. 27. és 29. 16 Uo. 1848. okt. 31. és nov. 1. 17 A falragasz szövegét közli Szávay Gy., Győr. (Győr, 1896) 392. 446