Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Weiner M.: Művészi kézműiparok Győrben

Az említett Georg Suntagot 1721-es hagyatéki inventáriuma felvételekor már Szontagih Johann Györgynek írják.

19 A részletes felsorolásból képet nyerünk a mester teljes műhelyfelszereléséről és vagyoni helyzetéről. Az uítóbbiról sok ékszer, sok ruhanemű tanúskodik. Szerszámai között külön sorolják fel a gyertyaöntéshez, külön a bábsütéshez valókat. Ez a ma ismert legrégibb bábsütő-inventárium azt is mutatja, hogy ez a mesterség technikájában napjainkig alig változott. (3. sz. függelék.) A XVIII. sz. közepén jelenik meg győri írott forrásokban a Czechmeister család neve. 1750-ben Andreas Czechmeister „ex Cottu Mosoni Possessions Hegyeshalom", — 1778^ban Czechmeister János Pál, 1797-ben Paulus Czechmeister lett győri polgár.

20 András 1757-ben, majd 1761-ben házat vásárolt Győrben és a család tagjai több nemzedéken át voltak nevezetes tagjai a győri mézeskalácsos iparnak. A század végén több mézeskalácsos telepedett le Győrben: 1793-ban Josephus Eszlinger Viennensis Dulciarius. — 1779-ben Teophilus Poor „ex Possessione Csanak Cottui Jaurin" . . . 1833-ban pedig a legifjabb Zechmeister Pál már így szerepel az új polgárok könyvében: ,.győri születésű Bábostmester polgár fia." A pápai Zakmeister Ignác, aki a XIX. században a volt Kígyó u. 1. sz. házban működött, hol több generáción át bábsütő lakott, valószínűen szintén a család tagja. A Zechmeister család nevezetessé tette a győri bábsütést. A műhelyükből kikerülő szép PZ, CZ jelű faragott faformák a Dunántúl több városába eljutottak, szép példányaikat őrzi a Xántus János Múzeum is. A XIX. sz. második felében a kézműiparos család tekintélyes nagyiparos- és kereskedő családdá fejlődött és mint ilyen ért el nagy sikereket. A bábsütomesterség természetesen nem korlátozódott a megyeszékhelyre. A megyében a mosonszolnoki Seidl Mátyás műhelyéből kerültek ki szép faragások, a Xántus János Múzeumban is van munkája. (Érdekes megemlíteni, hogy két jelzett faragása a BÄV 1958. évi budapesti aukcióján igen magas áron kelt el.) A Győrváron 1846-ban született Németh József bábsütő később Búcsúszentlászlón telepedett le és négy fia folytatta mesterségét. Nem teszünk itt említést a soproni bábsütőmesterségről, ami helyben, régebben értékes feldolgozásban részesült.

21 A győri bábsütőmesterségnek sok kedves művészi emléke maradt fenn a faragott mézeskalácsformáksrian, amelyeknek legszebb gyűjteménye a Xántus János Múzeumiban található. Kiemelkedő darabja a gyűjteménynek: Zechmeister Pál műhelyében 1807-ben készült, nevével jelzett, magyar hajdúkkal oldalazott magyar címer. Helyi jellegzetesség egy vasutat ábrázoló forma, mozdonyán Győr felirattal. Különlegesség a magyarruhás hableányt ábrázoló forma. Megtaláljuk a gyűjteményben Beliczay Imre pesti mézeskalácsos mester (1806— 1872) két faragását is, valószínűleg ifjúkori vándorút ja emlékét és még sok érdekességet, pl. egy szecessziós mézeskalácsszív-forimát, ami a formafaragó mesterség örök alkalmazkodását példázza az uralkodó ízléshez. Feltűnően kevés a győri faragásokban a más vidékeken erős tért hódító vallásos téma. Erősebb a hazafias témák iránti és a technika új vívmányai iránti érdeklődés. Még a vándorló Beliczay Imrénél is ilyent rendeltek Győrben — úgy látszik, ez volt a keresett téma. A használati tárgyak gazdag sorozata: sarló, olló, pisztoly, szemüveg, trombita is megjelenik mézeskalácsformán. 19 Győri Városi Levéltár. Liber Pupillorum ab 1718 usque 1741. 118. 20 Album Neocivium, 26. és 220. Részben Jenéi Ferenc szíves közlése alapján. 21 Csatkai E., A régi soproni bábsütők. Sopronvármegye (1939) V. 21. 436