Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Weiner M.: Művészi kézműiparok Győrben

ICB mester munkái megtalálhatók a padragi református templomban is, az egyik 1737, a másik 1734 évszámmal. Iohannes Harth „Austriacus Wiennensis Stannifusor" időben a következő győri ónöntő.

6 1750-ben lett győri polgár. „A kefekötő özvegyének házában" működik, mint Stannarius (ez nyilván azonos a „Pürstiana" házzal), s munkája után 1763-ig követhetően évente rendesen fizet adót. Munkái ezideig nem ismeretesek, egy peres ügyének irataiból értesülünk néhány adatról: 1751-ben panaszt emel a szigeten dolgozó céhenkívüliek ellen (extra Cehas constitutorum adcoque vulgo Himpellér), amiből nemcsak azt tudjuk meg, hogy Győrben is, mint sok más városban, működtek céhenkívüli, kontár „himpellér" ónöntők — a Szigeten —, hanem azt is, hogy a céhbe szervezkedett mesterek ezek ellen harcoltak.

7 Iohann Verbiczky (Werbeczky, Werwizgi) Stannarius Kassáról vándorolt be, 1755-ben nyert győri polgárjogot s ez évben 3,60 adót fizetett.

8 „In domo Lidemoni" működött és adója eleinte több évig változatlan. A hatvanas években már a „Széchenyi házban" működik és adója 7,20 Ft-ra emelkedik. 1781-ben találkozunk nevével hivatalos okmányon: a pozsonyi Helytartótanácshoz fordul egy peres ügyben. Verbiczky mesternek számos jegye és jelzett munkája maradt fenn. Műveit néha csak IW-vel, néha teljes nevével jelezte. Legkésőbbi ismert munkái: két, 1787., ill. 1788. évszámú tányér a soproni Liszt Ferenc Múzeumban.

9 De maradtak jelzett művei a győri Xántus János Múzeumban, a pápai, kapolyi, tarkányi református templomokban, a budapesti Országos Zsidó Történeti Gyűjteményben is.

10 Szorgalmas és termékeny mester volt, de a győri ónöntésnek mégse ő, hanem Joseph Lederer mester teremtette meg a hírnevét. Joseph Lederer (más helyen Liderer) Stannariust a győri Album Neocivium 1773-ban említi, mint győri polgárt, származására nézve: „Tyrolensis ex Possessione Hetting", de már 1772-ben is van nyoma győri letelepedésének.

11 Itteni működéséről külföldi szakirodalom is megemlékezik. Több évtizedig működött Győrben. Fennmaradt munkái szerint igen jó szakmai felkészültségű mester volt, aki távoli hazája hagyományos ónedényformait honosította meg magyar földön. Kiérlelt formáinak jó arányai, nemes egyszerűsége a mai napig példamutató az ónedények művészetében. Az idők folyamán többféle mesterjegyet használt, ezekben győri polgárrá válásának évszámát: 1773-at örökítette meg. Munkáit megtaláljuk az Iparművészeti Múzeumban, az Országos Zsidó Történeti Gyűjteményben

12 és többek között a következő városok és községek református templomaiban: Veszprém, Sárbogárd, ötvöskónyi, Csősz, Csákberény, Tiszavárkony, Szentmártonkáta.

10 (1. és 3. ábra). A XVIII. sz. végéig több okmányon találkozunk nevével. 1786nban részt vesz Pannonhalmán a bencés kolostor és templom értéktárgyai felbecsülésében. 6 Uo. 1753/54. Album Neocivium 25. old. 7 Prot. Ord. 1751. 260/322. „Harth Stannifusori ad Instantiam Universi Magistri non Cehalista seu Himpellér vocati ex Tereno Citti amovendi determinantur." 8 Album Neocivium, 37. 9 Lsz. 54.189. és 54.199. 10 Lásd a szerző tanulmányát: Iparművészeti Múzeum Évkönyve VI. 127. 11 Album Dominorum Civium Liberae ac Regiae Civitatis Jaurinensis ab instaurata Civitate Neo-Receptorum 1743—1838. 109. Protocollum Orcinarium 494. Külföldi hivatkozás: Hintze i. m. B. VII. 425. 12 Lsz. 59.1868. és 58.1048. ill. 418. és 5655. 431