Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)
Czigány B.: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez
A szapi és medvéi molnárok ezek után kénytelenek voltak a dúsgazdag Sina báró elleni kártérítési keresetüktől elállni. Nem nyugodtak azonban bele ügyük ilyen befejezésébe, azért 1845. augusztus havában Kiétzár Vencel és Kiétzár János szigeti lakos, gazdag győri kereskedők ellen újból benyújtották keresetüket. Mindkét Kiétzár szintén részvényes tagja volt az Ausztriai Gőzhajó Társaságnak és Győrött jelentős vagyonnal rendelkeztek. 34 ' A bíróság 1845. szeptember elsejére idézte maga elé a Kiétzár testvéreket. Az alperesek közül azonban csak Kiétzár János jelent meg a bíróság előtt és testvére nevében is közölte, hogy részvényeiket már eladták, tehát egyikük sem tagja a gőzhajózási társaságnak. Közölte továbbá, hogy nyolc napon belül azt is igazolni fogják, miszerint egyikük sem lakik Győr-Szigetben, mindketten győri polgárok, tehát a megyei bíróság nem idézheti maga elé őket. A szeptember hó 30-án tartott tárgyaláson megállapította a bíróság, hogy az alperes testvérek korábbi állításaikból a megszabott nyolc napon belül semmit sem bizonyítottak be. Ezzel szemben a gőzhajózási társaság április hó 9-én tartott közgyűlésének hiteles jegyzőkönyvi kivonatával a molnárok igazolni tudták, miszerint Kiétzár János és Kiétzár Vencel neve ezidén is szerepel a részvényesek kimutatásában, tehát az alperesek még mindig szavazattal bíró tagjai a Császári és Királyi Szabadalmazott Első Duna Gőzhajótársaságnak. Ugyanakkor Győr-Sziget község bírája hivatalosan igazolta, hogy Kiétzár János még mindig szigeti lakos és édesatyjánál lakik. A bíróság ezek után a tárgyalást befejezte és úgy döntött, hogy az 1840. évi 13. te. 34. §-a alapján a március hó 29-én, 30. szám alatt Sina báró ellen kimondott ítéletét átruházza Kiétzár János és Kiétzár Vencelre és „in Solidum" 35 elmarasztalta őket az újabban keletkezett nyolc pengő forint költség megfizetésére is. Az ítélet után, október hó 7-én Kiétzár János írásbeli nyilatkozatot nyújtott be a bírósághoz. Ebben leszögezte, hogy személyes megjelenése alkalmával tett kijelentéseit továbbra is fenntartja, mert mindketten Győr város polgárai s bár ő Győr-Szigetben édesatyjánál lakik, ott azonban összeírva nincsen. A megyei bíróság tehát sem személyi, sem, vagyoni ügyeikben nem illetékes ítélkezni. Az idézésre csupán a bíróság iránti tiszteletből jelent meg. Kifejtette, hogy a szabadalmas gőzhajózási társaság nem közkereseti-, hanem részvénytársaság. A részvényesek pedig csakis pénzüket kockáztatják, egyéb vagyonukkal a társaságért semmire sem kötelezhetők. Testvére és ő sem tagja már a társaságnak, mert 13 db részvényüket 1843. július hó 11-én eladták. Nevük csak azért került az évről évre kiadott névjegyzékbe, mert a naponként áruba bocsátott részvényeik új tulajdonosai nem tartották szükségesnek, hogy a magas díjak fizetése mellett nevükre írassák a részvényeket. Lehetséges, hogy eladott részvényeik tíz év múlva is nevükön fognak szerepelni, ezért az évenként kibocsátott névjegyzéket csak annyira tartsa hiteleseknek, mint a „kalendáriumokat", melyekben oly^n köztisztviselők nevei is szerepelnek, akik régen meghaltak, vagy máshova költöztek. 34 A Kiétzár család együk őse Mária Terézia idejében 50 munkás alkalmazásával gyapjúszövő manufaktúrát állított fel Győr-Szigetben. Falusi asszonyok megfont gyapjúját dolgozták fel, illetve szőtték meg. Az alapítóról utca is volt elnevezve. Neu S., A győri textilipar története. Kézirat. 35 Egyetemlegesen. BrGckhaus, Conversations Lexikon (Leipzig, 1886) 11. 424
