Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)
Czigány B.: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez
melyik munkájukat siker kísérje. De nem hiányozhatott az óvatosság sem, mert a veszély minden alkalommal ott leskelődött úgy a molnárokra, mint a hajósmalmokra egyaránt. Különösen az őszi és tavaszi szeles, viharos időkben fordultak elő gyakran balesetek, előre nem látott szerencsétlenségek. A molnárcsaládok ismerték a szeretteiket fenyegető veszélyeket, azért mindig féltő aggodalommal bocsátották őket munkába. Az otthon maradt családtagok pedig — nők és gyermekek — Nepomucénos szent Jánoshoz, a molnárok pártfogójához imádkoztak, hogy segítse meg és oltalmazza a Duna hullámain küzködő hozzátartozóikat. Kedvezőtlen időben, amikor a balesetek lehetősége megsokszorozódott, a feleségek és nagyobb gyermekek kimentek a Duna-partjára. Ott könnyező szemekkel hangosan imádkozva figyelték az apák, testvérek, rokonok harcát az elemekkel. Nem is hiányzott Nepomuki szent János kisebbnagyobb képe vagy szobra egy molnárcsalád otthonából sem. 18 Olyan hajósmolnár-családok is Voltak, akik otthonuk, lakóházuk oltalmazását is a molnárok védőszentjére bízták. 10 A személyes biztonság mellett a hajósmalmok védelmére is fokozottan kellett ügyelni a molnároknak, mert a malom volt a család vagyona, megélhetésének alapja. A molnárok mondogatták is. hogy amikor valaki a malmát a szegre bekötötte azért, hogy munkáját megkezdhesse, akkor a „molnár kitette a vagyonát a Duna hátára". És ez így volt igaz, mert a malom pusztulása majdnem minden esetben a család elszegényedését jelentette. Aggódott is érte a család apraja, nagyja. Ha nagy szél fújt, kiszaladtak a Dunapartra. Megnézték, helyén áll-e a malom, nem történt-e valami baja a viharos szélben. 2 * 1 A bajokat és szerencsétlenségeket a természet romboló erői mellett gyakran az alkalmazottak, néha a tulajdonosok gondatlansága, vétkes mulasztása is okozták. A következőkben néhány jelentősebb vagy érdekesebb balesetet, szerencsétlenséget kívánunk ismertetni. 1. Szokatlanul magas volt a Nagy-Duna vízállása az 1824. év végén. November hó 6-án Lajthner János és Gottlieb József győri lakos, malomtulajdonos és hajósmolnárok Vének mellett bekötött hajósmalma a malomszegről elszabadult és a gönyüi molnárok hajósmalmaiban tetemes károkat okozott. A szerencsétlenség körülményeinek kiderítése céljából Gönyü községben, 1824. december hó 1-én Mészáros József Győr megye főszolgabírája előbb Unti György 36 éves kolozsnémai molnármestert hallgatta ki, aki eskü alatt a következő vallomást tette: „Én azon November Holnap 6kán Szombat Nap estve mint egy 8. Öra tájban a' Magam Malmában Néma felül a' Nagy Árvíziül tartván Ferencz nevezetű Legényemmel egygyütt vigyáztam és Malmomat őrzőttem, azomban ki tekéntvén a Dunára Gőnyő felé, láttam a' setétes Hold-világnál mintegy Hajót úszni, hivtam is Ferencz Legényemet, hogy néznénk meg, ha nem sűllyedett Malom e? Mivel Kormánnyát nem láttam; — Tűstént Ladikra is szállottunk, 18 Bangha Gézáné, 1947-ben 80 éves véneki lakos, volt hajósmolnár feleségének közlése. 19 Szabó József volt győri hajósmolnár, Győr, Kossuth L. u. 71. számú házának folyosóján 1961. december hó 5-ig ott függött 43x34 cm nagyságú, XIX. század eleji színezett képe, Ekkor leánya, a 84 éves Szabó Mária kérésemre a képet a múzeumnak ajándékozta. Helyette megfelelő nagyságú fotómásolatot kellett adni. Az ajándékozó nehezen vált meg a képtől. Egy év múlva bekövetkezett haláláig találkozásunk alkalmával állandóan érdeklődött a kép iránt és gyakran kérdezte: „Nem lesz valami baj abból, hogy a képet a múzeumnak adtam, mert amit helyette tetszett hozni, azért az nem igazi?" 20 Bangha G.-né közlése, Vének. 418
