Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Czigány B.: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez

egyik kötelet hosszabbra, a másikat rövidebbre fogták. Az egyenlőtlen hosszúságra engedett kötelek azt eredményezték, hogy a ház- és \ 'igyhajó állása nem volt párhuzamos a víz folyásával, hanem a hajók kissé ferdén állottak. A víz sodra tehát ferdén érte a hajók oldalát, minek következtében fokozódó sebességgel előbb a Duna közepe felé nyomta, majd a nagy lendület tovább lódította a hajósmalmot a másik part felé. A helyszínen ismerős és gyakorlott molnárok majdnem minden esetben egy macskadobással átvágatták a malmot a másik oldalra. De az is előfordult, hogy az időjárás, vízállás, vagy egyéb ok miatt a malom egyszeri macskadobással nem jutott el a másik partig. Ilyenkor a fej kötél segítségével a vasmacskát gyorsan a ladikba emelték, majd a ladikban ülő molnárok valamennyien evezőt ragadtak és erejüket megfeszítve minél gyorsabban a part felé eveztek. Ha azután a vasmacskát megfelelő helyen dobták ismét a vízbe, akkor a második macskadobás után a hajósmalom hamarosan a part mellé ért. Ha az átcsapatással végeztek, a vasmacskát a ladikba emelték, majd azután a fejkötelet ugyancsak a ladikba, az anya- és csákatyúkötelet pedig a malomra szedték. Már csak az volt hátra, hogy a hajósmalmot ősszel a telelőbe vontassák, tavasszal pedig a szegre bekössék.

6 Malom vontatás A XIX. század közepéig, — amíg a vasútvonalak ki nem épültek — a Nyugat felé irányuló kereskedelem igen fontos közlekedési útja a Győr mellett is folyó Kis-Duna volt. A folyó mentén húzódó és a partbirtokosok által gondozott vontatóút Gönyü és Győrön át tartott Magyaróvárig.

7 A nagy hajóforgalom állandó jó jövedelmet biztosított azoknak, akik állataikkal gabonáshajók vontatását vállalták. Az 1860-as években Győrött 250 olyan fuvaros volt, akik hajók vontatásával is foglalkoztak.

3 A győri és szigeti molnároknak is voltak lovaik. Ezekkel vontatták azokat a dereglyéket, amelyeken a győri és a szigeti révekből a megőrlésre átadott gabonát Vénekig, majd onnan vissza Győrbe a lisztet szállították. A vontató lovakat a molnárinasok hajtották.

9 A győri és szigeti molnárok a Vének mellett álló hajósmalmaikat a Rábcán, később Győr felett a Dunán teleltették. A vagyont jelentő malmok fel vontatását aligha bízták a molnárok inasaikra. A gyakorlatot és szakismeretet megkívánó malomvontatást minden bizonnyal győri fuvarosokkal végeztették. A gönyüi molnárok malmait a környékbeli, főként kolozsnémai parasztok ökrökkel, néha lovakkal vontatták fel a győri Dunára, a Vének melletti Zöngő domb alá. Egy hajósmalom felvontatásáért 10—12 forintot kértek. A malomvontatáshoz a Duna erős sodra miatt 8—10 vontató ökörre volt szükség. A vontatókötélre kötött csákatyúkötelet és a vontatókötelet a két hajó ustorfá6 Farkas J. közlése, Gönyü. 7 1844-ben a Helytartótanács 6706. sz. rendeletével az uradalmakat kötelezte, hogy a von'ató utakat tartsák rendben, a víz leapadása után a partokban okozott rongálódásokat javítsák ki és a vízparti fákat a föld színén vágják le. GYÁL Győr megye: közgyűlési jegyzőkönyve, 1074/1844. 8 Csermák G., A magyar hajózás múltjából (Bpest, 1956) 14. S Bangha Géza, 1947-ben 84 éves véneki lakos, volt hajósmolnár közlése. 415