Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Csatkai E.: Néhány adat a győri muzsika történetéből

A hangverseny tehát nem volt nyilvános, és úgy látszik, a polgári elemek még nem vehettek rajta részt. Első percben rögtönzöttnek tűnik fel, mintha a vándor virtuóz kedvéért rendezték volna, de az egy óráig tartó Mózes énekét mégsem lehetett csak úgy rögtönözve előadni, bár csak sejtjük, hogy énekkarra és zenekarra írta volna Jázitsek, akit egyébként zenei lexikonaink nem ismernek. Egyike volt azoknak a cseh muzsikusoknak, akik a 18. században és a következőnek első felében ellepték az ország ama városait, ahol nagyobb zenei művelődés volt. Sopronban a városi toronyzenészek közt találunk ilyen cseheket, mint Jachimek, Beskoschka; 1800 körű] ott a katonai zenekar élén Pospisil állt, aki még Haydn életében vezényelte Sopronban Haydn nagy oratóriumait (Teremtés, Hét utolsó szó) ; Eszterházán is volt kitűnő cseh muzsikus, a kiváló Kraft (1752—1820), a soproni, 1829-ben alakított Zeneegyesület egyik megalapítója Kurzweil Ferenc (1792—1865), szintén cseh származású, eredetileg Kratochwillnek hívták. Ilyen közibénk szakadt cseh muzsikus lehetett Jázitsek is, valószínűleg a székesegyház zeneigazgatója. Rájnis József neve jól ismert. Az volt a vezérlő elve, hogy a magyar verselést az antik formákra kell alkalmazni. Könyvet is írt róla 1773-ban, de betartva Horatius szabályát, hogy kilenc évig kell várni a kiadással, csak 1781-ben jelent meg a könyv ezzel a címmel: A Magyar Helikonra Vezérlő Kalauz, az az a Magyar Versszerzésnek Példái és Regulái. Landerer Mihály nyomta Pozsonyban. Rájnis Kőszegen született 1741-ben, jezsuita lett és mint ilyen az ország több városában tanított. A rend feloszlatása után Győrbe került, és ott élt 1806-ig. Különc embernek ismerték, és felsőbbségéve] is többször összeakasztotta a tengelyt. Egyike volt a magyaros papi ruha viselőinek, míg el nem tiltották tőle. Keszthelyen halt meg 1812-ben. Az említett könyv elemzi a klasszikus versformákat és egyúttal példákkal is szolgál. Cáfolja azt a hitet, mintha a zsidók nem antik szabásra vették volna verseiket (zsoltáraikat), ha nem is egyenlő hosszú sorokban. Ennek bizonyítására adja a 84 soros Mózes énekét. (Alighanem zsoltárokból összeállítva.) Példa az első négysoros szakasz: Énekeljünk az Urnák, Mert ditsőségesen Fel-magasztaltatott : A lovat, s a rajta-ülőt tengerbe vetette." Rájnis felismerte, hogy a váltakozó hosszúságú sorokat a zeneszerzők szívesen veszik, erre céloz Rájnis könyvének előszavában: „Majd ha élek, azt-is nyilván megbizonyítom, hogy az e-féle versekben a Muzikának hangjait igen szépen alkalmazhatni.'' Ebben a jegyzetben hozzáfűzi: „Már bé-is tellyesítettem ez igéretemet, midőn ő Excellentziájának Zichy Ferentz Gróf Urnák, a Győri Püspöknek Udvarában a Mojzes Énekét az Éneklési mesterségnek régulái^szerint el-éneklettem. Az egész Muzikát örömest közleném édes Hazámmal, ha valamely Metzénás elé-segítené ki-nyomatását."

2 Ebből azt vehetni ki, hogy Rájnis tényleg szerzett dallamot a Mózes éneke szövege alá, be is mutatta nyilvánosan, és az újsághír szövege szerint az ő „igazgatása" alatt történt a megzenésítés, akkor talán Jázitsek csupán átdolgozta az ő dallamát, vagy csak hangszerelte. Rájnis másik megzenésített művének szövege szintén megjelent az említett könyvben a 6. lapon Butsuvétel címmel e kez2 Rájnis méltatását lásd a GySz 1941-es évf. 3. sz.-ban. Gálos R., Rájnis József. 1741—1941. Zichy püspök időszaka 1743—1783. Fengler Józsefé 1787—1802 közt. 360