Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Somogyi A.: Ólomdomborművek a győri székesegyházban

4. ábra. Részlet az l-es ábrából akitől gyors hirtelenséggel röppen el egy angyal, lepellel takart kezén a szent király jobbját tartva (2. ábra). A dombormű témája könnyen olvasható. Mint a balszélen támaszkodó, szerszámokkal felszerelt munkás alakja világosan mutatja, a király István király sírját akarja felnyittatni. Mielőtt azonban a koporsóhoz nyúlhatnának, csodálatos jelenés ejti őket bámulatba. Az ünnepélyes felvonulás fáklyáinak füstje a boltozat terét betöltő felhővé gomolyodik, s a gomolygó felhők közül egy angyal alakja villan elő. Mintha csak ebben a pillanatban pattant volna fel a szarkofágról, amelyből valamit elragadott. Tekintete még nem szakadt el a szarkofágtól, de ellendülő karjai szinte féltő gonddal visznek onnét valamit. Erre a jelenetre mered a koporsó felnyitására készülő munkás, ezt bámulja a király, kinek a palást alól kinyúló jobbkezén az ámulattól szétnyílnak ujjai, s az angyalra feledkezik az az egyszerű fiatal asszony is, aki gyermekét ölében tartva a dombormű jobbsarkában ül. A jelenésnek értelmezése pedig e kor embere számára oly szellemi élvezet volt, hogy azért nagy elismerésre számíthatott a művész. Mint említettük, a szarkofág lejtős tetején egy magábaroskadt aggastyán alakja látható. Ha jobban szemügyre vesszük, nem nehéz felfedezni, hogy szárnyai vannak, és nemcsak jobb karjára, hanem e szárnyakra is támaszkodik és úgy tudja felemelni mellkasát és az elmúlás gondolatától nehéz fejét. Szárnya is az idő gyors elsuhanását jelenti, s ugyancsak az idő meg nem állítható múlását jelzi az a homok338