Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)
Somogyi A.: Ólomdomborművek a győri székesegyházban
épített wienerneustadti oltárán 2 kívül alig néhány kisebb műve ismeretes, akkor mindent elmondtunk, amit a kiváló művészről a kutatás eddig felszínre hozott.. Hozzátehetjük, hogy vázlatos ismertetésünkön kívül, amit a Bedy-féle Győri. Székesegyház történetében adtunk, a mű értékének feltárására még nem került sor. Amikor ezt most az adott keretek közt megkíséreljük, célunk az, hogy e kiemelkedő kvalitású alkotások művészi értékét ne csak emlegessük, hanem tudatosan birtokunkba vegyük. Hogy az elmélyedő szemlélet útjának egyengetése nem felesleges munka, azt talán a különben kiváló szakemberek elnézései eléggé igazolják. Feulner a domborművek kivételes jelentőségét abban látja, hogy elhajlásuk a tiszta klasszikus iránytól az érzelmes manirizmus felé a délnémet szobrászatban Günther munkássága révén főirány lett. Ily alapon hajlandó volna a domborművek tervét Maulbertschnek tulajdonítani, ha a szignatúra inv.-je nem tanúsítaná, hogy nemcsak a kivitelezés, hanem a tervezés is Müller műve. A figyelmes szemlélet számára azonban a szignatúrától függetlenül világos, hogy itt egy oly művésznek alkotásával állunk szemben, aki fölényes biztonsággal, mozog művészetének egész területén és figyelme a mű hatásának minden összetevőjére kiterjed. Sőt kétségtelen, hogy nemcsak magukat a domborműveket alkotta meg minden részletformát számbavevő gondossággal, hanem a domborműveket befoglaló építészeti keret megtervezésében és kialakításában is lényeges szerepe volt. így lett ez a két mellékoltár szerves egységbe épülő formarendszerével a székesegyház többi mellékoltárainak művészi rangját messze felülmúló remekmű. A félkörívvel lezárt téglalap alakú domborművek tulajdonképpeni kerete keskeny, aranyozott levélfüzérrel, rozettával díszített két pilaszter és az ezeket összekötő árkádok. Ezt a keretet foglalja magában két pompás márványoszlop és a rajtuk nyugvó, aranyozott konzolokra fektetett párkány, mely konzolok nélkül, csak szerény méretezésű rozetta-dísszel ékesítve csatlakozik a belső keret árkádjához. A dombormű keretének kiemelésével és az oltárfelépítmény ily tekintélyes méretezésű lezárásával kettős célt ér el a művész. A magas, erősen előreálló keret biztosítja azt a térszintet, ami a domborművekből kiemelkedő alakok miatt szükséges. A mély tagozású felső lezárás pedig a távlati hatással is számoló domborművek perspektíváját fokozza fel, illetőleg készíti elő. Ugyanakkor e lezáró tagozat felső felületén helyet biztosít egy felhőcsoportból kibontakozó angyalszobor elhelyezésére. E felhő felfelé elfogyó formáival megteremti a zökkenés nélküli átmenetet az oltárfelépítmény és a pillér felület között,, melyhez az oltár támaszkodik. A művész azzal, hogy a lezáró építészeti formák fölé még mozgó és élő formákat, felszálló felhőt, két oldalt szárnyas puttófej ejuk, ami nyilván nem elégítette ki sem a mecénást, sem a művészt, s azért választották a költői, a művész alkotó képzeletének tápot adó allegorikus megoldást. Ugyanakkor a kanonoki sekrestye menyezetére is készült egy freskó, amelyről még mai romos állapotában is leolvasható, hogy az apostoli királyi cím adományozását és az, új, kettőskeresztes címert volt hivatva megörökíteni. Ebben a szellemi atmoszférában született a két fekete oltár. 2 Érdeklődésünkre Georg Niemetz helytörténeti kuta'ó Wiener Neustadt 1964. jan. 12-én kelt levelében közli, hogy a bécsújhelyi, akkor még püspöki templom főoltárának elkészítésére a szerződést 1768-ban kötötték meg. Eszerint a szobrászmunkát a bécsi Gabriel de Mollinarolo császári udvari szobrász vállalja. Számunkra a gazdag szobrászati műből különösen az oltárt keretező falépítmény oromzatán látha'ó angyalfigurák érdekesek, mert ezeken ismételten foglalkoztatja a művészt az a mozdulatmo'ívum, amit a Szt. Jobbot elragadó angyal alakjában oly tökéletesen oldott meg. 332
