Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Lengyel A.: Az autonóm nemesi Győr megye kialakulása és működése 1526-ig

felé is szorosabb kapcsolatokat épített ki és intenzíven támogatta azok rendi törekvéseit. Hunyadi várospolitikája az oppidumok sorsát is figyelemmel kísérte és igyekvései részben arra irányultak, hogy az olyan mezővárosokat, amelyeket az előző uralkodók elzálogosítottak, vagy ennek révén földesúri joghatóság alá kerültek — mint pl. Győr is —, lehetőleg visszavonja a királyi birtokok állományába. Nem vitás, hogy a győri káptalan semmiképpen sem akart ennek az akciónak a sodrába jutni s minden lehetőt elkövetett, hogy polgárainak érdekeit egyrészt tényleges, másrészt látszat jellegű kedvezményekké] szolgálja. Nem véletlen, hogy az egyházi eredetű, egykorú dokumentumokban a megyeszékhely gyakorta „ci vitas "-ként van említve (ugyanezt látjuk a csornai prépostság egyik 1447-ben kelt oklevelében).

51 A nemesi Győr megye élén álló örökös főispánpüspök intenciójára a káptalan szinte észrevétlenül teremtett olyan létfeltételeket, amelyek megközelítették a királyi városok (a valóságos civitas-ok) státusbeli szintjét. Csak így képzelhető el, hogy a földesúri joghatóság idővel a megyeközpont területén lakó királyi népekre is kiterjedt és a polgárság különböző rétegei nem tiltakoztak az időközben bekövetkezett közjogi átalakulás miatt. A köznemesség erőre kapását persze csak relatíve szabad értelmezni, mivel a nagyúri koalíciók ellen folytatott küzdelem az állam irányítására gyakorolt befolyásukat végeredményben nem tudta megszüntetni, de következményei annyiban észlelhetők voltak, hogy a megyeigazgatás egész apparátusa felélénkült és az intézkedések a mindennapi élet gyakorlati vonatkozásaiban is hatékonyabbakká váltak. Az ügyfajták további diferenciálódásával az alispán hatásköre is annyira felduzzadt, hogy bizalmi emberein, úgynevezett familiárisain kívül, lassanként álllandó helyettesről kellett gondoskodnia. A subvioecomes-t eleinte az alispán választotta ki közvetlen környezetéből és személyét, megbízatását a főispán is rendszerint elismerte, de a megye területén élő nobilis réteg csakhamar jogot formált arra, hogy előzetes megbeszélések, később pedig a sedria, vagy a közgyűlés keretében történő választások útján kapja meg tisztségét a helyettesi teendők ellátására kiszemelt, lehetőleg megyebeli személy. Ugyanez volt a helyzet akkor is, ha valamelyik nemesi megyében —• mint általában a legtöbb székhelyen —• két alispán működött az igazgatási szervezet élén. Győr esetében ez az utóbbi gyakorlat ugyancsak Hunyadi kormányzósága idején, a XV. század derekán honosodott ,meg éspedig azzal a helyi kezdeményezéssel kapcsolatosan, hogy a mindenkori főispán a Káptalandombi várépület várnagyi feladatait az egyik alispánra kívánta rábízni. Egy 1453-ban kelt oklevélben, mely a megye által elrendelt egyik vizsgálati eljárás zárójelentését tartalmazza, Ágoston győri püspök és örökös főispánnak már két alispánjáról történik említés, név szerint Turóczi Lőrincről és Vaszari Miklósról, akik közül az első egyúttal a győri vár castellánjaként szerepel.

52 A várnagyi beosztás nagy megtiszteltetést jelentett és a sokrétű feladatok ellátása komoly rátermettséget igényelt. A castellanus hatásköre felettes urának, ezúttal a comes jogutódjának személyes akaratán alapult és mindenképpen egybe volt kötve bizalmi jellegű — részben gazdasági, anyagi vonatkozású — ténykedésekkel. —< Az igazgatási és törvénykezési munka végzésében egyébként az alispánok külön-külön is teljes joggal járhattak el, bár néha az is előfordult, hogy a nagyabb nyomaték kedvéért, egy-egy kényesebb ügy kapcsán a megyehatóságát képviselő vicecomes és a szolgabírák mellett a másik alispán is részt 51 MOL Adta Ecclesiastica. Dl. 14121. 52 Ráth i. m. II. 116—117. 15 Arrabona 225