Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Lengyel A.: Az autonóm nemesi Győr megye kialakulása és működése 1526-ig

Zsigmond halála után különben az események további menete úgyis hosszú időre eldöntötte a nemesi Győr megye közponjának, a „civitas Jaurinensis"-nek sorsát és hova tartozand óságát, amennyiben az 1447 nyarán megkötött radkersburgi szerződés értelmében, az árulás folytán Frigyes császár kezére jutott várterület és települési környéke, a 3000 arany forint váltságdíjat befizető győri püspökség és káptalan földesúri hatalma alá került.

48 A megyehatáság a várossal kapcsolatos közjogi állapot és birtokviszony tekintetében történt változással szemben — minden bizonnyal — a passzív szemlélő szerepét töltötte be, de a helyzet ilyen arányú alakulásába nem is avatkozhatott a maga részéről, mivel a püspöki stallum^ba való beiktatás Győrött ekkor már egyúttal a főispáni tisztség ellátását is jelentette, a comes pedig, mint egyházi nagybirtokos úgysem engedte volna, hogy földesúri jogainak kiterjesztésében akár a köznemesség is gátat vessen ellene. Más volt azonban a helyzet — már a 30^as évektől kezdődően — a megyeigazítás és igazságszolgáltatás általános vonalán, az egyes feladatcsoportok ellátása szempontjából, mert a ligauralmi befolyások változatlan intenzitása mellett is kétségtelenül megállapítható, hogy a nemesi megye hatáskörének fontossága, közhatalmi jellege a múlttal szemben bizonyos fokig emelkedett. A királyi rendeletek, parancsok, úgyszintén az országgyűléseken megszavazott törvények gyakorlatilag azáltal váltak hatályosakká, hogy az egyes megyehatóságok a legközelebbi törvényszéken (sedrián) felolvasták azokat az egybegyűlt köznemesség előtt. S mivel megyei székházakról ebben az időszakban még nem lehetett szó (legkorábban az 1514. évi LVII. törvénycikk engedte meg ilyen épületek emelését), könnyen elképzelhető, hogy az igazságszolgáltatás megfelelő lebonyolítására és a közigazgatási munka szükségessé vált tagolása érdekében már a XV. század első felében — egyes megyékben még előbb — kialakultak kisebb kerületek, úgynevezett járások, melyek külön-külön egy, vagy két szolgabíró illetékességi jogköre alá tartoztak. Győr megyét illetően egy 1510-ből származó káptalani oklevél tesz említést először a processus-okról éspedig négyről, úgymint a tóközi, szigetközi, sokoróaljai és pusztai járásról.

49 Ha a Comitatus Jaurinensis nem is a nagyobb terjedelmű megyék közé tartozott, megítélésem szerint ahhoz nem férhet kétség, hogy a járások szerinti tagolódás eredete itt is visszanyúlik az előző századba. Kezdetben azonban a tóközi és szigetközi terület egy járást alkothatott Győr székhellyel, míg a sokoróaljai processus gócpontját már akkor is a mai Tét, a pusztai járás központját pedig a mai Győrszentmárton {legújabb nevén Pannonhalma) községek helyén kel] keresnünk. A sedriák keretében történő megyei bíráskodás tehát ekkor már regionális alapon történt s ennek megfelelően az igazgatási feladatok végrehajtásával öszszefüggő munkának ama része, amely megosztottan hatékonyabb módon volt elvégezhető, szintén járásonként bonyolódott le. Ide tartozott — többek között — a kamara haszna elnevezés alatt állandósult egyenes adónak a kivetése, melyet legcélszerűbben a szolgabírák segítségével lehetett megoldani, hiszen ők ismerték legjobban a helyi viszonyokat és járások szerint pontos jegyzékekbe foglalták az egyes településeken található portákat. — A megyehatóság azonban ennek a királyi felségjogban gyökerező jövedelemnek (tulajdonképpen a pénzromlással kapcsolatos kényszerbeváltási illetéknek a lerovásából tevődött össze) a beszedésénél is nélkülözhetetlen szerepet játszott, mivel kiküldött emberei, 48 Uo. 10. 49 Győri Káptalan Magánlevéltára. Lad. 19. fasc. 2. Nr. 14. 223