Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Lengyel A.: Az autonóm nemesi Győr megye kialakulása és működése 1526-ig

Az Anjouk uralomra jutásával, Károly Róbert politikájának jelentős lépése, volt, hogy az. elődei által korábban elajándékozott vár- és udvarnokföldek viszszavételére tervszerű akciót indított, imive] a 'kezdeményezés legalább a tartományurak erejét gyengítette, ha a nagybirtokok megerősödését nem is tudta lényegében megakadályozni. De ez utóbbira úgysem tellett volna erejéből, hiszen az államiszervezet központosításának intenzívebb kialakításához, ez egyes intézmények alapvető fejlesztéséhez rendszeres pénzforrásokra, népesebb létszámú és megbízható polgári rétegre lett volna szüksége. Ezek hiányában viszont a király arra kényszerült, hogy a saját javadalmai mellett, az egyházi és világi nagybirtokosok (Győr viszonylatában elsősorban a Héder-nembeli Héderváriak) támogatását, illetve feudális híveinek segítő készségét is folyamatosan biztosítsa a maga számára. Ez a célzat vezette az uralkodót, amikor 1323-ban a Héder-nembeli Dezsőnek, Világosvár és Kapuvár várnagyának a Győr megyei Buch-Ság birtokot adományozta,

13 valamint az említett nemzetségből származó Köcski Sándort, a Győrre törő Németúj váriakkal szemben tanúsított vitézségéért, a Győr megyei Nagy-Écs és Pázmánd nevű helységekkel jutalmazta meg,

14 sőt ugyanabban az esztendőben e települések határában levő királyi udvarnokok, várszolgák és egyéb kötelezettségű népek földjeit is neki adta.

15 A királynak és az „uralkodó osztálynak ez a szoros érdekeltségi összefonódottsága egyébként akarva-akaratlanul is előtérbe helyezte az elszegényedett népelemek elnyomására irányuló törekvéseket, amelyek folyamatába azután a nemességnek a rendi fejlődés felé haladó szervezkedése is kétségtelenül belekapcsolódott. Az 1351. évi úgynevezett ősiségi törvény erre széles alapot teremtett, amikor tudatos és előre számító intézkedéseivel — Molnár Erik szavaival élve — „egységesen szolgálta az uralkodó osztály: a királyi nagybirtokos, a többi nagybirtokos és az egész nemesi rend közös célját, a feudális osztályrend fenntartását a jobbágysággal szemben"

16 — Bár meg kell jegyzeni, hogy Károly Róbert számos esetben megtorolta, vagy legalábbis megszüntette a tudomására jutott, kirívóbb túlkapásokat. 1324-ben pl. ilyen hatalmaskodásból kifolyólag vette el a Győr megyei Farkasfölde és Kövesd nevű birtokokat az országbírótól és adta vissza azokat Vönöczki Simon fia István özvegyének.

17 — Egy 1337-ből való oklevél pedig arról tanúskodik, hogy a király Móricz győri és bakonyi comesnek megtiltotta, hogy a bakonybéli apát bakonyi jobbágyaitól birtokaik használatáért bérpénzt szedjen.

1

" Az Anjouk idejében, de különösen I. Lajos négy évtizedes uralkodása során a nemesi megye igazgatási szerepe, testületi jellege már egyre erősebben kidomborodik s ezt a tényt a legfelsőbb hatalom részéről történő elismerés még jobban legalizálja. A XIV. század második felétől kezdve a királyi parancsok, rendeletek már mind gyakrabban szólnak közvetlenül a comesek helyetteseinek, az alispánoknak és a szolgabíráknak, akik ebben az időszakban növekedő önállósággal végzik a megyeigazgatással és törvénykezéssel járó feladatokat. Az országos tisztségeket, méltóságokat nyert főispánok kötelezettségeik révén nem tud13 HO I. 459. 14 Uo. I. 123. 15 Uo. I. 131. 16 Molnár E., A magyar társadalom története az Árpád-kortól Mohácsig. (Bpest, 1949) 105. 17 AO II. 162. 18 Uo. III. 338—339. 215