Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)
Lengyel A.: Az autonóm nemesi Győr megye kialakulása és működése 1526-ig
pontjából is — ez az időszak számított elindítónak és a két király között létrejött 1267-es megegyezés dekrétuma okmányszerűi eg is elismerte az új intézmény megvalósulását, amikor elrendelte, hagy ezentúl megyénkint 2, vagy 3 ember vegyen részt a fehérvári törvénynapokon. Győr viszonylatában egyébként az 1270 előtti esztendők már csak azért is jelentősek voltak, mert a IV. Béla által szorgalmazott városfejlesztő politika (már 1255-ben megerősítette az élénk átmenő kereskedelmi forgalmat lebonyolító győri település vámszabályzatát) emelte a királyi Győr megye igazgatási centrumának gazdasági szerepét és megteremtette a várossá alakulás lehetőségének legszükségesebb előfeltételeit. V. István részben ezek figyelembe vételével adta ki 1271-ben közismert kiváltságlevelét, mely Győrt a királyi városok sorába emelte. 0 A létfontosságú privilégium adományozásának indítékai azonban igen sokrétűek voltak ós bizonyos vonatkozásokban szoros összefüggésben állottak az önkormányzatot igénylő nemesi törekvések országos méretűvé szélesedett mozgalmával. A település gazdasági kulcshelyzetének, piachelyi jelentőségének felismerése mellett az uralkodó elsősorban illő jutalomban, akarta részesíteni, a lakosságot, mely a II. Ottokár elleni hadjárat folyamán nagy áldozatokat vállalt a haza védelmében. Ezen túlmenőleg azonban fontos védelmi és belpolitikai meggondolások vezették az uralkodót, amikor erre a lépésre szánta el magát. A tatárjárás utáni szomorú tapasztalatok ugyanis előtérbe állították a honvédelmi érdekeket, s mivel az időnkint előnyomuló hadaik pusztításainak még leginkább a várak tudtak ellenállni, az ilyen helyek további megerősítése és a körülöttük lakó népek betelepítése a, sürgető feladatok közé tartozott. Az 1271. évi kiváltságlevél a castrum falain kívül élő vendégnépeken (hospesek-en) túlmenőleg a vár körül élő királyi, püspöki és káptalani népeket is a győri várba telepítette és mindannyiukat a fehérvári polgárok által élvezett jogokkal ruházta fel. Ez gyakorlatilag annyit jelentett, hogy a legmagasabb rendű városjogi kereten belül a lakosság adómentességi kedvezményeket, vásártartási és árumegállítási előjogokat nyert, de ami különösképpen kiváltságnak számított, ezek a városi polgárok a privilégium értelmében kikerültek a megyés ispán joghatósága alól és szabadon választhatták bíráikat. Az uralkodói adományozás azonban egyben azt a célt is szolgálta, hogy a megerősödő polgári réteg ellensúlyozza a főurak hatalmi törekvéseit és megakadályozza mindezeknek a népelemeknek a feudalista nagybirtokosok függőségi helyzetébe, gazdasági megkötöttségébe való kerülését. A várossá alakulás ténye kedvezően hatott a szárnyait bontogató nemesi megye életképességére, bár a központi hatalom IV. (Kun) László idejében bekövetkezett szétesésével párhuzamosan, a keretei között tömörülő nobilis réteg, a köznemesség tagjai egyre inkább arra kényszerültek, hogy a hatalmaskodók közt dúló harcokban egyik, vagy másik nagyúri család hűbéri oltalma alá helyezzék magukat. Az 1267-es dekrétumban kihangsúlyozott nemesi egyenlőség elve ilyképpen csak üres frázis maradt s ezen az állapoton az autonómia fokozatos megvalósítására törekvő köznemesi mozgalom elért eredményei, sőt a király részéről nyújtott későbbi biztosítékok sem tudtak lényegében változtatni. —• A nemesi megye élén álló ispán joghatóságának bővülése kapcsán annyi kétségtelenül megállapítható, hogy a comes-i működés közhatalmi jellege is erősödött a korábbi időszakhoz viszonyítva s ebben annak a körülménynek is nagy része volt, hogy az ispán az uralkodó felhatalmazása alapján, illetve az egymással pereskedő felek 9 Fejér i. m. V. 1. 147. 213
