Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Lengyel A.: Az autonóm nemesi Győr megye kialakulása és működése 1526-ig

AZ AUTONOM NEMESI GYŐR MEGYE KIALAKULÁSA ÉS MŰKÖDÉSE 1526-IG* A várispánság, illetve királyi megye helyébe lépő önkormányzati jellegű, nemesi Győr megye átalakulásának időszaka a XIII. század első felében kezdődött, amikor az eladományozási rendszer a korábbi győri várispánság területén is már azt eredményezte, hogy a királyi földek (beleértve a várjavakat is) kiterjedés szempontjából az összes földbirtokoknak csupán elenyésző hányadát képezték. Egyházi és világi vonalon egyaránt hatalmas vagyonok keletkeztek, melyeknek urai országszerte — még a királlyal szemben is. —• éreztetni akarták erejüket, politikai befolyásukat. A királyi parasztok (jórészt várszolgák) és az őket vezető várjobbágyok (kisbirtokosok) a magánföldesúri függés veszélyéve] szemben mái' az Aranybullamozgalom kapcsán felvették a küzdelmet, mégpedig a serviens-réteg oldalán, mely az uralkodó katonai kíséretéhez tartozott és a királyi megye fokozatos szétesésében, a központi hatalom állandó gyengülésében addigi előnyös helyzetének megrendülését látta. —• E társadalmi csoport tulajdonképpen a középbirtokosságnak felelt meg, de érdekei sok tekintetben azonosak voltak a várjobbágyok érdekeivel, az utóbbiak viszont — megfelelő körülmények fennforgása esetén — feljebb juthattak a servi ensség soraiba. — Éppen erről tanúskodik IV. Béla egyik győri vonatkozású oklevele (1268-ból), melynek értelmében Márton ispánt, a Hecsén levő Mihály szolgagyőri várjobbágy fiát, atyja érdemeinek elismeréseképpen a királyi nemes serviensek közé emelte.' Az Aranybulla biztosította a várjobbágyok és serviensek ősi eredetű jogait, a későbbi köznemesség elődeinek személyi szabadságát, végrendelkezési jogát, hadiszolgálati kötelezettségeit, sőt az elnyomott osztályok számára is nyújtott bizonyos fokú támogatást, amikor i— többek között —• kimondotta, hogy „az előkelő urak, bárhova mennek, a szegényeket ne nyomják el és ne rabolják ki", s hogy a népet „tönkretevő" comest fosszák meg méltóságától. — II. Endre uralkodásának utolsó évtizede azonban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A megadott biztosítékok inkább csak papíron maradtak, a birtokadományozások pedig tovább folytatódtak, bár ezúttal a feudális nagyurak hatalmi túltengésének ellensúlyozása végett —> túlnyomórészt egyházi célokra. A pannonhalmi apátság pl. 1224-ben kapta ajándékul Gönyüt

2 (halászati jogát már két esztendővel ko* Ez a tanulmány az Arrafoona 1963. és 1964. évi számaiban megjelent dolgozatok befejező része. 1 Szentpétery I., Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. (Bpesít, 1923) I. 483. 2 Wenzel G., Árpádkori Űj Okmánytár. I. 196. 14* 211