Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)
Kozák K.: Győr-Sopron megye középkori egyeneszáródású templomairól
Mindenesetre ez az első jelenség eddigi vizsgálódásunk során, amely olyan díszítésmódot képvisel, amely nagyjából László király szenttéavatásának korába visz bennünket. A „palást" felső záródása a nyak közepén kissé befele ível, hátul meg domborodón zárul. Amikor az eredetileg ugyanabból a lemezből felhúzott nyakat levágták, az új nyak illeszkedési helyét ezüst nyakpereccel takarták el. A eredeti hermát tehát csupasz nyakká] kel] elképzelnünk, aként mint az aacheni „Nagy Károly" hermánál. 22 Néhány szót arról, hogy miként sikerült ezt megállapítanom. A mellkas levágott részén megmaradt a nyak-gödör és az Ádám-csutka egy része. Ez bizonyossá tette számomra, hogy eredetileg a nyak izom- és formavilágát is éppen olyan összefogott erővel mintázta meg a szobrász, akárcsak a fejet. Ám most a nyak egyszerű, kissé lapított henger (átmérője 15,4x14,7 cm) és zökkenésmentesen sima a felülete. Erős nagyítóval vizsgálva mintha hosszú, hajszálvékony párhuzamosokat láttam volna a lemez belső felén. Az a gyanúm támadt, hogy a nyak lemeze nem kalapált, hanem hengerelt lemez. Ugyanezt sejtettem a nyakperecnél is. Kérésemre Szegedy Emil metallográfiai vizsgálatot végzett az anyagon s kétséget kizáróan megállapította, hogy valóban hengerelt lemezből készült. Ez pedig egyúttal azt is jelenti, hogy kiesei betoldás, mert a lemezhengerelést csak a XVI. század legvégétől kezídik el. A nyak tehát, amely megformálásának hiányával is kirí a herma egészéből, a nyakpereccel együtt későbbi. Mivel a herma koronáját 1600-ban újították meg, kézenfekvő a feltevés, hogy a nyak és nyakperec új beillesztése is akkor történt, nyilván ugyanaz a prágai ötvös végezte, aki a koronát átalakította. A fejet — jelenlegi állapotában — három lemezből készítették: az arc és szakáll, nagyjából a takart fülek vonaláig egy lemez, a fej hajjal borított hátulja /a másik, végül pedig a koponyatető leemelhető lemeze (újkori!) a harmadik. A fej két nagy lemezét az ötvös belülről domborította, természetesen még összeforrasztásuk előtt. Ugyanúgy dolgozott, mint ma is a lemezdomborítók. Kiválóan értette (mesterségét, amit a szakáll zsákszerűén kitüremlő, nagy domborítási tudást kívánó, felülete mutatja. A haj ós szakáll barázdákba rendezett fürtjeit az összeforrasztás után kívülről készítette el a mester, biztos kézzel vezetvén árkoló poncait. Mielőtt a 'kifejezés páratlan erejének kutatásába kezdenénk, idézem az embertan kutatójának Malán Mihály egyetemi tanárnak 1954-ben a hermán végzett méréseit és a fajtajellegről tett megállapításait, amelyet annak idején kérésemre készített: . „Vállszélesség 501 mm, mellkasátmérő 217 mm. Ez az átmérő csak kis mértékben múlja felül az átlagot, de a vállszélesség lényegesen fölötte van. A 180 cm magas tornászoknál Bach 207 mm-es átlagot talált a mellkas-átmérőben, míg a 192 cm magas emberek vállszélessége csak 410 mm átlagú volt, 440 mm maximális átlaggal. így a vállszélesség és mellkasátmérő mindenesetre magas ember méreteit akarja ábrázolni. A többi méretek: arcszélesség 149 mm (széles arc 142—150 mm); orrmagasság 83 mm (Kachin 41,7, lett: 55,2); orrszélesség 52 mm (Kachin 37,4, Fan 44,0); arcmagasság 168 mm (csak a szakáUbeugrásról lehet következtetni az alsó mérő pontra, 136 felett igen széles a felső ajakig); felső arcmagasság 108 mm; belső szemzúgok távolsága 44 mm (párisi 31,5, annamita 39 mm); jobb szemrés szélessége 39 mm (szecsuani 31,5, kalmük 36,8 mm); bal szemrés szélessége 39 22 Redslob, E., Deutsche Goldschmiedeplastik (München, 1932) 21. tábla. 173
