Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Kozák K.: Győr-Sopron megye középkori egyeneszáródású templomairól

Szóban, képben, szoborban tehát határozott, csak őreá jellemző alak formálódott ki a középkori magyar köztudatban. Úgy látszik szenttéavatását követően nyomban megindult a képzőművészeti és irodalmi legendaképződés. Mindezeket a nehezen mérlegelhető dolgokat figyelembe kell vennünk, amikor a herma kérdéseit boncolgatjuk. Szent László képmása nem lehetett emilyen, vagy amolyan, hanem csupán olyan mint váradi sírjáé és ereklyetartójáé. Mivel pedig ez a képmás régi időktől fogva országszerte azonos volt, mintája nem lehetett más mint Dénes mester síremléke és ereklyetartója. Természetesen ez a kettő is egymást példázta. Ezzel a csak közvetve és a középkori köztudatra támaszkodva levont érvekkel új —• nézetünk szerint helyes —• szempontot vezetünk be a győri Szent László herma keletkezésének kutatásába. II. A fej-ereklyetartó leírása Mielőtt a szakszerű leírásba kezdenénk, el kell mondanunk, hogy e leírás nem lesz, nem lehet teljes értékű. Nem pusztán azért, mert néhány — főként fém elemző — vizsgálat hiányzik, hiszen ez pótolható. Nem teljes értékű a leírás, mert törvényszerűen hiányzik majd a szavakból éppen az, ami hermánkat az egész középkori művészet feledhetetlen emlékévé teszi: a megrendítő fenségesség. Ezt szavakkal leírni lehetetlen, pedig nélküle a leírás hasonlatos ahhoz, ha az embert csak csont- és izomépítménynek tartjuk, vagy éppenséggel százalék szerint soroljuk fel, hogy milyen vegyületek alkotják testét. Természetesen nem nyugszunk meg szavaink kudarcában, hanem megvizsgáljuk azt is, 1. rajz. Részlet a mellkason, az alsó zománcsávon s alatta levő vésett, karcolt betűkről és számokról készült vázlatokból 166