Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Kozák K.: Győr-Sopron megye középkori egyeneszáródású templomairól

s keletkezésére semmiféle magyarázatot sem lehet adni, ahogy eddig sem próbálkozott ezzel senki sem. Bár még a kutatást e kérdéssel kapcsolatban nem fejeztük be, az eddigi eredmények alapján úgy tűnik, hogy az egyenes szentélyzáródású falusi templomtípus, Pannonhalma és Tioany közé eső területen, s annak környékén fordul elő legnagyobb számban. Ennek alapján — Pannonhalma, Tihany és feltehetően Zirc szellemi és gazdasági erejének hatására — ez a XIII. század első felében hazánkban újnak számító falusi templomtípus ezen a területen alakulhatott ki, hogy később rövidesen kiszorítsa az ősibb, félköríves szentélyű templomokat. E nagy változáshoz jó lehetőséget nyújtott a tatárjárás (1241), amikor sok templom elpusztult és szükségessé vált újak építése. Ez a templamtípus azután országszerte elterjedt. Általában kisebb, falusi templomokat építettek ezen új elveknek megfelelően, de ritkábban nagyobb, szerzetesi templomokat is találunk ilyen alaprajzzal. Ezek közül Bélapátfalvát már említettük. Most a GyőrSopron megyei, árpási premontrei prépostság templomával kívánunk kissé részletesebben foglalkozni, amely területileg is Pannonhalmához kapcsolódik. Árpád-kori szerzetes templomaink között szép számmal akadnak olyanok, amelyek a premontrei rend részére épültek és aránylag épségben állnak vagy jelentős maradványai megmaradtak. Ennek ellenére nem foglalkoztak eddig külön e csoporttal, hanem egyiket-másikat különböző szempontok alapján sorolták be. így került Jánoshida és Bény (Bina) az esztergomi Szt. Adalbert székesegyházzal, Öcsa a keresztihajós, Zsámbék pedig a bencés típusú nemzetségi templomokkal egy csoportba.

21 E besorolással ugyan egyet lehetett érteni, de nem teszi lehetővé a premontrei építkezések közti kapcsolatok vizsgálatát, a köztük levő összefüggések felderítését, bemutatását. A premontrei építkezésekkel most nem foglalkozhatunk részletesen, de vállaljuk a kezdeti lépéseket, mert az árpási premontrei prépostsági templom építéstörténete szempontjából ezt fontosnak tartjuk. A premontrei építkezések sorában néhány csoport jól elkülöníthető. Az első csoportba a jánoslhidai, bényi és ócsai templomokat soroljuk (8. ábra). Ezeknek fő jellemzője a nyugati homlokzaton elhelyezett két karcsú torony, a hosszú, egyhajós — néha háromhajós (Öcsa) — elrendezés, amely a szentély előtt — alaprajzilag kereszthajó hatású — két „különálló", kápolnaszerű térrel, mellékszentéllyel bővül. Mindhárom szentély félköríves, vagy a nyolcszög, három, illetve öt oldalával zárul. Biztosra vehetjük, hogy a középkorban a jánoshidai templom főszentély e is hasonló formában záródott, s azt csak az átépítés idején bontották el. Ügy gondoljuk, hogy a három említett premontrei monostor templom közül a bényi és a jánoshidai a régebbi, s bizonyos értelemben —- sajátos alaprajzi elrendezését tekintve —, a fejlettebb szerkezeti formákat mutató kereszthajós ócsai templom redukált megoldásaként, esetleg előzményeként fogható fel. Az ócsai templom viszont kapcsolatba hozható — alaprajzát nézve — a gyulafehérvári székesegyházzal és a Selmecbányái (Bánska Stiavnica) dominikánus templommal is.

22 Az ócsai és jánoshidai prépostságok alapításuk és benépesítésük alapján a jaszói prépostsághoz kapcsolódnak. Jászó az első magyar premontrei monostornak, Váradhegyfoknak volt a filiája, amely közvetlenül a Prémontré-i anyamonostor alá tartozott. Az 1235—39 között készült Catalogus 21 Gerevich i. m., Dercsényi i. m. 22 Entz G., A gyulafehérvári székesegyház. (Bpest, 1958). (Lehetséges, hogy az itt említett francia hatásban Kalocsa mellett a premontreieknek (Ocsa) is szerep jutott.) 144