Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Gabler D.–Pusztai R.: Der römische Grabstein von Mosonszentjános

volt, nem biztos tehát, hogy aktív katonaként halt meg. Talán vonatkozhat rá a Codex Theodosianus

68 rendelkezése: „post emeritam, militiam perfectissimatus vei ducenae vei centenae vei egregiatus dari dignitas potest." Bár e kitüntető címet már Aurelianus uralkodása óta adományozták

69 — a Codex adata mégis csak Constantinus kora utáni időkre (pontosabban 317 utánra vonatkozik). Ha a mosonszentJánosi feliraton szereplő katona ezt a címet megkapta, akkor feltételezhetően fenti időpont után kaphatta. Ebben az esetben azonban fenti keltezésünket, mely elsősorban Dioeletianus korát (Valerius) és esetleg az azt követő közvetlen évtizedeket jelölte rneg — módosítanunk kellene, másrészt fel kellene tételeznünk, hogy Valerius Caianus primipilaris volt. A két megoldás közül tehát talán a fenti fogadható el inkább. Arra a kérdésre, hogy Valerius Caianus melyik csapatban szolgálhatott, igen nehéz lenne válaszolni. Függetlenül attól, hogy a veterán (ezt feltételezhetjük a 60 éves emberről) már alakulatától függetlenül is mozoghat, magának Pannónia IV. századi hadrendjének kérdései is még sok esetben tisztázatlanok. A fő forrás: a Notitia Dignitatum a következő egységeket sorolja fel a lelőhelyhez közeli táborokban. (Carnuntum és Arrabona közt.

70 Gerulata (Oroszvár) —• équités sagittarii Ad Flexum (Magyaróvár) — cuneus equitum Dalmatarum, équités promoti Quadrata (Barátföldpuszta) — équités Mauri Arrabona (Győr-Káptalandomb) — cuneus equitum stablesianorum, équités promoti a leg. X. és XIV. gemina, milites liburnarii egy-egy csapategysége. A kutatók többsége már általánosságban véve megállapította, hogy az egyes csapatok felsorolásakor nem szabad egyidejűséget feltételezni, vagyis nem minden egység állomásozott egyszerre egy helyen.

71 Valeria tartományra vonatkozóan Nagy T.

72 és Barkóczi L.

73 mutatták ki ezt a tételt, és bizonyos időrendet is tudtak megállapítani az egyes alakulatok állomásozása közt. Pannónia I. esetében valószínűleg ugyanerre kell gondolnunk. Nehéz elképzelni pl., hogy Arrabonában egyszerre három (összlétszámuk kb. 2000) vagy Ad Flexumban két csapat (1500-as létszám) lett volna. (Az équités promoti kétszeri említése is inkább áthelyezéssel, mint geminatioval hozható kapcsolatba.) Ha pedig időbeli különbséget kell feltételeznünk az itt elhelyezett egységek táborozása közt, akkor még laza következtetést sem engedhetünk meg Valerius Caianus csapatával kapcsolatosan, melytől talán már régebben megválva telepedett le ezen a környéken. Összefoglalásként a sírkő történetét a következőképpen vázolhatjuk. Az I. század végén, illetve a II. század legelején működő nyugat-pannóniai vagy noricumi kőfaragóműhelyben — melynek niotívumkincsén az itáliai kőfaragóművészet befolyását érezzük — készült tympanonos állatjelenetes, griffes sírkövet egy környékünkről származó megrendelő kívánságára átfaragták. Az átfaragás a II. század első felében történhetett, ekkor került a tympanonba az elhunytat ábrázoló mellkép. A sztélét a IV. század elején újra átfaragták, ekkor 68 CTh 8, 4, 3. 69 Vulic i. m. 2071. 70 Not. Dign. Occ. XXXIV. 14 skk. 71 Mócsy A., PW—RE Suppl. 9 (1962) 630. 72 Nagy T., AAnt 7 (1959) 187. 73 Barkóczi L., Intercisa AH 36 (1957) 542. 124