Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)
Gabler D.–Pusztai R.: Római sírkő Mosonszentjánosról
tat. 23 Ez a divat nagyjából a II. sz. közepéig követhető, ettől kezdve a szakáilés a göndör, fellazított, előbbivel pontosan ellentétes hajviselet válik uralkodóvá. (Előbbi divat olykor a IV. században is visszatér, 24 de a megfogalmazás akkor már sokkal merevebb, geometrdzált.) A szakáll hiánya az arc töredékes volta mellett is megállapítható a mosonszentjánosi sztélén, ebből, valamint a haj kidolgozásából arra következtethetünk, hogy az átfaragás az I. század végén, illetve a II. század elején történt. Az eddigiekből kitűnik, hogy a sírkő egészének, valamint a mellkép készítésének időpontja közeli. Az átfaragás célja talán nem is a sírkő egészének újrafelhasználása, hanem egy kész, meglevő sírkőnek a megrendelő igénye szerinti átalakítása volt. (Vagyis a megrendelő az elhunyt hozzátartozó képét is látni akarta a sztélén.) Ezek után a felirat készítésének időpontját kell tisztáznunk. A sírfeliraton szereplő bonae memoriae formula (hibásan bonae menoriae-nek írva) a IV. században gyakori. Különösen a galliai feliratokon láthatunk sok példát, ezeknek szövege azonban némileg eltér a miénktől, mivel ott a bonae memoriae többnyire jelzőként fordul elő: ti. „jóemlékezetű" jelentésben. E galliai sírkövek szinte csaknem kivétel nélkül keresztényeknek tulajdoníthatók, megerősíti e feltevést a Christus monogrammokon kívül a hic requiescit in pace formula is, mely a hasonló típusú feliratoktól szinte elválaszthatatlan. 25 Pannónia területén elsősorban Savariából ismerünk bonae memoriae kezdetű sírfeliratokat, 26 jórészük keresztény 27 (rendszerint az In Deo Vivas vagy Vivatis mondatocska egészíti ki a szöveget), de ez nem jelenti azt, hogy e íormula Valamennyi előfordulását feltétlenül kereszténynek kell tartanunk, csupán azt, hogy ezek a feliratok nagyjából egykorúak, a kereszténység magyobbmérvű pannóniai térhódítása idején, a IV. század első felében készültek. Az egyik savariai kövön 28 a mosonszentJánosihoz hasonlóan a kezdő formula után a halott neve áll birtokos esetben, majd kora, a családi kapcsolat feltüntetése (coniugi carissimae) végül az állító neve. Mint látjuk, a tárgyalt sírfeliraton a sorrend ugyanaz, legfeljebb az utóbbi kettőt találjuk felcserélve. Ugyanez mondható el Claudia Maximilla sírkövéről, 29 mely típusát tekintve ehhez a csoporthoz tartozik. A kezdő formula mellett, mely már jelzi, hogy a felirat IV. századi, némi keltezési lehetőséget enged meg a halott neve is. Igaz ugyan, hogy a korai császárkorban a Valerius név elég gyakori, provinciánkban különösen Aquincumban és Carnuntumban fordul elő nagyon sokszor, 30 a IV. század elején azonban, amikor a tetrarchia augustusai és caesarjai valamennyien felveszik a Valerius nevet, — nagyobb szerepet kap. Néhány esetben gyanítható, (hogy magasabb rangú személyek viselik. (Pl. Valerius Catullius: praepositus prov. Pann. Sup., 31 egy Intercisá'ban talált 310-ből való sírkövön szereplő Valerius Pusintulus: protector, 32 egy brigetioi sírkövön említett Valerius Ursinus: ducenarius. 33 A név alapján talán feltételezhetjük, hogy a mosonszentjánosi felirat 23 Uo. Fig. 215. 24 Lásd a Iulianus portrét! Bernoulli, J. J., Römische Ikonographie. Stuttgart, 1894). 25 CIL XII 244, 245, 943, 945, 948, 953, 954, 955, 957, 967, 969, 974, 977 stb. 26 Uo. III 4217. 27 Uo. III 4218, 4220. 28 Uo. III 4197. 29 Uo. III 10611. 30 Lásd a CIL III névmutatóját! 31 CIL III 4121. 32 Uo. Ill 3335. 33 Uo. Ill 11036. 120
