Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Gabler D.–Pusztai R.: Római sírkő Mosonszentjánosról

állító személy neve közt találhatunk. (Kis háromszögalakú bevésés.) A szöveget így olvashatjuk: Bonae menő riae Val(erii). Caian i mil(itis) ducen(arii).an(norum) LX.Aur(elia) Caianilla patri piissimo tehát Aurelia Caianilla (állítja a sírkövet) igen kedves apjának, a 60 éves Valerius Caianus, ducenarius katona jó emlékének (5. ábra). Az első sorban a bonae memoriae lenne a helyes, feltehető talán, hogy a megrendelő vagy a kőfaragó nem tudott jól latinul. Hibás latinsággal készült felirataink száma aránylag nagy,

5 erre a tévedésre azonban példát nem ismerünk. A domborművek és a felirat összehasonlításakor első pillanatban észrevehető az az ellentét, amely a faragványok művészi megmunkálása, szimmetriája és a szöveg aránytalan elhelyezése, rossz beosztása és szabálytalansága közt fennáll. Ha figyelembe vesszük még azt, hogy a feliratos mező felülete egyenetlen és durva, minden kétséget kizáróan biztosak lehetünk abban, hogy a sírsztélét átfaragták — egy korábbi felirat eltüntetése után vésték rá a jelenleg látható szöveget. Világosan látható továbbá, hogy a tympanonban levő mellkép sem szerepelt az eredeti kompozícióban. E feltevésünket igazolja az alsó keretelés áttörése, a háttér kimélyítése és az arcnak a mező töibbi részével való azonos magassága. A probléma tehát kettős: a) Kétszer, vagy háromszor faragták-e át a sírkövet (lehet-e azonos a mellkép és a felirat kora)? b) Mikor készült s mikor használták fel újra ezt a már anyagánál fogva is értékes (márvány) sírsztélét. A márványt, mint anyagot Noricumban kezdettől fogva használták a kőfaragók (steier márvány), ugyanakkor Pannoniában csak azokon a vidékeken, amelyek Noricumhoz aránylag közel voltak, tehát Poetovioban, Savariában, Scarbantiában.

6 A sírkő faragványainak pontos mását nem ismerjük. A tympanonnal lezárt sztéléken már aránylag korán, az I. század második felében megjelenik, mint új elem az oromzat és a feliratos mező közt elhelyezkedő friz. Leggyakrabban hullámzó inda, vagy vadászjelenet tölti ki. Ezt a típust legnagyobb számban a Noricum-Pannoniai határvidéken találhatjuk meg.

7 A mosonszent jánosi kő dombormű veinek analógiáit tehát nagyjából ugyanazon a területen kereshetjük, amelyre anyagának: a márványnak elterjedési köre már utalt. Az állat jelenettel kitöltött frízre általában négy állatalakot komponáltak szimmetrikusan. így látjuk ezt egy márvány sírkő vön, .melyet Poetovioban találtak,

8 vagy egy savariai példányon.

9 Hasonló a scarbantiai Petronlus-kő felépítése is.

10 (A friz alatti feliratos mezőt itt is oszlopok szegélyezik.) A kom5 Egger, R., RLiÖ 16 (1926) 154. 6 Schober, A., Die römischen Grabsteine von Noricum und Pannonién. (Wien, 1923) 225. 7 Uo. 221. 8 Hoffiler, V., — Saria, B., Die antike Inschriften aus Jugoslavien. (Zagreb, 1938) 179. Nr. 397. 9 Schober A., i. m. 239. Fig. 125. 10 Uo. Fig. 94. 118