Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Uzsoki A.: A győri és Győr környéki régészeti gyűjtés és kutatás története

tervszerűen fejleszteni. Závodszky adatai szerint'

15 1769-ben a 'bécsi Theresianumban tanító Eckhelt, az udvari éremtár későbbi igazgatóját kérte fel pénzgyűjteményének rendezésére. Ebben az időiben ott tanult fia is, kit II. Mihárynak neveztek, ennek nevelője Ahegg jezsuita Viczay megbízásából Bécsben rendszeresen vásárolta az érmeket és a könyveket. Közvetítője volt Eckhel is, ezenkívül kiváló történetírónk Pray György, kit baráti szálaik is fűztek Ihozzá. 1776-ban mindketten meglátogatták Viczayt Héderváron és megszemlélték gyűjteményét. A jelentős éremtárnak (eymelium) már katalógusa is volt, melyet Viczay 1774-ben Praynek megküldött. 1775-ben jelent meg Bécsben Eckhelnek „Nummi veteres anecdoti ex museis Caesaroe-Vindobonensi" című műve, melyben a hédervári gyűjteményt a ritka múzeumok között említi.

46 A gyűjtemény tükrözte a főúr érdeklődését, a törzsanyagot mindig a numizmatika képezte, de emellett ritka és értékes könyveket, iparművészeti tárgyakat, festményeket is gyűjtött. Jól jövedelmező birtokai biztosították az aránylag gyors gyarapodást. 1776-ban Eckhel egy műgyűjtő özvegyéneik értékes gyűjteményét 3000 forintért közvetítette megvételre Viczaynak. 12 arany-, 500 ezüst- és 1500 rézpénz, 70 camea és gemma, 2 márvány dombormű, 40 nagyabb istenszobor, 4 réztáblára festett kép és egyéb régiségek voltak a hagyatékban, melynek megvásárlását a félévszázaddal később készült leltár igazolja. Ebben szerepel ugyanis 40 antik szobor, 2 dombormű (Commodus és Claudius) és 521 camea ill. gemma/'

7 A gyűjtemény fejlesztését I. Mihály halála (1781) után fia vette át, aki rövid állami szereplés után visszavonult Hédervárra kedvelt érem- és régiséggyűjteményéhez. 1793-ban Robert Townson angol természettudós megtekintette a kis múzeumot s úgy vélekedett róla, hogy ez a második legértékesebb ilyen jellegű gyűjtemény Magyarországon.

48 Viczay II. Mihály atyai örökségként kapta osztályrészül az éremtár katalógusának elkészítését, mely apjának mintegy fogadalma volt. Viczay Olaszországban járva megismerkedett P. Felix Caroni érmész szerzetessel, aki a művet összeállította, mely 1813-ban készült el, s a következő évben Bécsben meg is jelent. Előszavában Viczay elmondja, hogy apja e könyv kiadását megígértette vele, ezért célul tűzte kii annak megvalósítását.

49 A szép kiállítású munka rézmetszetű táblákkal van illusztrálva, s a gyűjteményt ez a mű tette nyilván külföldön is ismertté. 1826-ban 11 432 görög, 13 411 római pénz és érem volt az éremtárban, köztük 1243 arany, melyet az ország legszebb gyűjteményének tartottak abban az időben.

50 1825 és 1826-ban Sestini járt Héderváron az éremtár feldolgozása céljából, ugyanis 1818-ban Firenzében megjelent munkájában már feldolgozta a spanyolországi érmeket.

51 Látogatása után 1828-ban három külön kötetben jelentette meg a gyűjtemény éremtári anyagát.

52 A külföldi jeles érmészek szakkönyvei alapján a hédervári gyűjteményt jobban ismerték Európában, mint itthon. Az alapító Viczay Mihálynak és 46 Uo. 4—9. 47 Uo. 12. 48 Haraszti S. — Pethő T., Űtikalandok a régi Magyarországon (Bpest, 1963) 204., Towson, R., Travels in Hungary (London, 1797) c. munkából. 49 Wiczay, (1814) előszó; Entz, 54—55. 50 Osváth, MVV 207—208. 51 Sestini, (270), (1818) 227 lapon, 10 rézmetszetű táblán. — Entz, i. m. 55. 52 Sestini, (271), (1828) 68 lapon, 14 rézmetszetű táblán; Sestini, (272), (1828) 388 lapon 29 rézmetszetű táblán; Sestini, (273), (1828) 111 lapon. 10