Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Domonkos O.: A győri szíjgyártó legények szokásai a XVII. században

A GYŐRI SZÍJGYÁRTÓ LEGÉNYEK SZOKÁSAI A XVII. SZÁZADBAN A győri Xántus János Múzeum helytörténeti iratai között „EZ AZ MIES LEGENIEKNEK: SENKELETRÜL: VALÖ BESZÉD:" c. érdekes kézirat található. 1649-ből való, jól olvasható s a befejező szakaszban említés történik arról, hogy e másolat az 1614-ben kelt eredetiről készült, melyben a szokást, mint régit említik. Tehát a leírt szokás már a XVI. században is ismert volt a mesterlegények között, írásos rögzítésre azonban csak általános gyakorlata idején került sor (1. ábra).

1 A szokás leírásának címében szereplő senkelet szó ebben a formájában eddig ismeretlen a helytörténeti, de a néprajzi irodalomban is. A szó bizonyosan a schenken — ajándékoz, mér (bort kis mértékben), Geschenk —ajándék, Schenke — csapszék, szavak meghonosodott magyar változata. Jelentése lehet egyszerűen csak a vándorló legény megajándékozása pár garassal, de lehet a vándor fogadásával, számára való munkahely keresésével kapcsolatos szokásnak, szertartásnak is a jelölése, mint az alap szó átvitt értelmű változata. Ezt bizonyítják a kézirat kitételei is: „ ... el kezdem az miv szokásnak Senkeletit, mikepen en halotam es az mikepen az my Eleink eltének vele, minden király varason, mind Pesten Budán, Döbröczőnben, Egren és Varadon,.. ."; a fegyvert vagy kést le kell tenni, de „ ... az Senekeletet feöl veuén is megenten kezéhez adgiuk,.. ." Másrészt jelentette a helyet is ahol összejöttek a legények ügyes-bajos dolgaik intézésére és ott rendszeresen borozásra is sor került: „Legh először be Giüluen az Senkeletben ezt keöl mondany."; „Mikoron ugy mond az legenj idegen varasrul jün, Senekeletet nem halót ot teöbbe, béres Appro (apród) Pharal Tartozik egy hetj bérel,.. ."

2 Hasonló értelmezését adja a „Schenkh" szónak Ferber Mihály a pozsonyi zacskókészítők szokásainak ismertetésénél. »A „Schenkh" nem volt a céh, hanem a szállás, az ivó, ahol társas össze jöveteiket tartották, ahol az uj legény a társpoharat itta társaival. A „Podt" volt az ivóedény illetve hordó, melyből a bort merítették. Azért ha azt olvassuk „Schenkh lassen", ez azt jelenti, hogy az illető legény társainak társpoharat fizet. Az a hely hol ez történt, volt a „Schenkh". A „podt" pedig átvitt értelemben az ivóedény körül való mulatozást is jelentette.« E magyarázatot a pozsonyi zacskókészítők 1528-ban kelt német nyelvű legényszabályzatának ismertetésekor adta a szerző. Az érkező legény társpohár fizetésének, munkakeresésének egyes vonásai igen közeli 1 XJM Lsz. 53. 12. 11. Itt mondok köszönetet Czigány Béla helytörténésznek, hogy volt szíves felhívni figyelmemet a kéziratra. 2 Uo. 6* 83