Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)
Kozák K.: Háromkaréjos barokk kápolnák és templomok
náját 1697 decemberében, 33 s minden bizonnyal ismerte a győri háromkaréjos kálvária-kápolna építőjét — a karmelita Witwer Márton Athanázt — és a győri jezsuitákat is. Talán Győrben erősödött meg benne a Szentháromság különös tisztelete, amit nemcsak az egri kápolna építtetése, s valószínűleg a Rókuskápolna formájának sugalmazása bizonyít, hanem az a tény is, hogy a pestis idején fogadalmat tett a trinitárius rend Egerben való letelepítésére. Ezt a fogadalmat azonban halála miatt csak utóda, Erdődy Gábor püspök teljesíthette helyette. 34 Űgy gondoljuk, hogy az egri Szentháromság-kápolna terve Telekesy István püspök kívánsága szerint készült, trinitász szimbólumként, talán éppen Győrben, s az sem lehetetlen, hogy Witwer Márton Athanáz munkájaként. Ez természetesen csak feltevés. A három tornyos megoldás viszont arra utal, hogy a párhuzamokat a Dunántúl nyugati részén (Kőszeg), vagy még távolabb, Ausztriában, esetleg Csehországban keressük. Az egri Szentháromság-kápolna az 1717. május 22-én Egerbe érkező trinitárius szerzetesek temploma lett. Erről az alkalomról szükségesnek tartjuk a kissé részletesebb megemlékezést, mert az ott lejátszódó események és elhangzott szavak jól rávilágítanak e korszak emberének érzelem- és gondolatvilágára, amelyből kinőtt, majd dúsan virágzott a barokk művészetben alkalmazott, szimbólumokban való gondolkodás, kifejezésmód, amelynek egyik hajtását képezték az építészeti formákba öntött trinitász szimbólumok most tárgyalt példái is. Erdődy Gábor püspök 1717. márciusában közölte a rend generálisával Bécsben, hogy a trinitáriusokat le szeretné telepíteni Egerben, s kérte, hogy még ez évben, Szentháromság ünnepére, jöjjenek el Egerbe. A trinitáriusok el is indultak. Űtjukat Pesten megszakították, ahol a szervitáknál szálltak meg. (A szerviták vezették Szent Rozália napján — feltehetően elsőként — az ünnepélyes körmenetet a pesti Rókus-kápolnához.) Innen kocsin mentek tovább Egerbe, ahová a Szentháromság vasárnapja előtti napon érkeztek meg. Másnapra nagy körmenetet terveztek a Szentháromság templomhoz, de az esős idő miatt elmaradt, s az „öreg parochia" templomában tartották meg az ünnepet és mutatták be a trinitáriusokat — akiket az emberek csodálkozva néztek ismeretlen ruhájuk miatt — az egrieknek. Gerhard Miklós egri kanonok mondta az ünnepi szónoklatot, amelynek első részében a Szentháromságról beszélt, majd a trinitáriusokat így mutatta be: „Ez a rend amelyet itt láttok, ugyanazon Szent-Háromságról vette nevét; ... Mindenütt, ahol csak megtelepedtek, roppant nagy hasznot hoztak ... hosszú utakra vállalkoznak, rém sok veszély közepette barbár országokba mennek, nagy költségekkel kiváltják a törökök kegyetlen rabszolgaságában sínylődő keresztény foglyokat és visszavezetik hazájukba, ... Kétségtelen, hogy e szerzetesek a világot megváltó Krisztusnak igazi követei s ezért hófehér ruhájukon kettős szinű keresztet is viselnek. A fehérszínű, amely más színből nem ered, az önmagától való Atya Úristent jelenti, az égkék szin a Fiu-Istent, aki a mennyből szállott alá, a vörös pedig a tűznek szine az Atyától és Fiu-Istentől származott Szentlelket ábrázolja, aki tüzes nyelvek alakjában szállott le az apostolokra. Azért, hacsak külsőleg is nézzük őket, azonnal megismerhetjük, hogy ezek a Szent-Háromságnak fiai s a rabok kiszabaditói... 33 P. Antal, i. m. 77. 34 Voit P., i. m. 221. — Fallenbüchl F., i. m. 129. — (A dolgozatban felvetett — Telekesy személyén keresztül feltételezhető — győri kapcsolatra mutat az a tény is, hogy ez dőben Egerben több kézművest és művészt is foglalkoztatnak. Az erre vonatkozó adatok az egri műemléki topográfia számára folyó kutatás során váltak ismertté. Az adatokra Voit Pál hívta fel figyelmemet.) 68
