Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Timaffy L.: A honfoglaló magyarság hitvilágának maradványai a Kisalföldön

IV. A sámán felszerelése hiedelmeinkben szintén megegyezik rokonnépeinkével. 1. Természetfeletti erővel rendelkező eszköze a dob volt. Ez nálunk később szitává, rostává alakult. Segítségével gyógyított (a), megidézte vele a természetfeletti erőket (b), ráülve gondolatgyorsasággal száguldott (c, a mesebeli táltosló), jövendőt mondott, oldott és kötött (d), s elriaszthatta vele a rontó gonosz szellemeket (e). 2. Másik fontos eszköze a sámánfa volt. Kezdetben ez keresztrudakkal ellátott magas pózna volt. Ezt pótolta később hagyományainkban a létra. Az ember erejét meghaladó feladatok elvégzése céljából mászik fel rá.

10 V. A sámán viselete ugyancsak jellemző.

11 Mindig rongyos ruhájú, szegényember forrna (1). Fejviselete: toll, agancs, vagy szarv (2). Legtöbbször madártoll, főképp bagoly, mert ezt ma is még „tátosmadár"-nak tartja népünk. A ruháján tükrök, csillogó, csörgő holmik lógnak (3). VI. A sámán tevékenysége igen sokoldalú volt.

12 1. Rejtezés, sámánextázis. Ilyenkor érintkezett a túlvilágiakkal. Vagy az ő lelke ment el közéjük, vagy a szellem jelent meg neki, s rendszerint nyitott száján keresztül ment bele. Bizonyos ideig tartó eszméletlensége mellett még nagyokat ásított is, mert így is belemehetett a kívánt szellem. 2. A viaskodás más tátosokkal, bika, mén, disznó, általában apaállat képében,

13 vagy tüzes emberek formájában is,

14 Ennek célja az időjárás megváltoztatása (a), gyógyítás (b), harc a rontások ellen (c). A viadalban veresége betegséget, pusztulást, sokszor a sámán halálát jelenti (d). 3. A sámánének: célja a szellemek előhívása, megidézése. Emléke megmaradt a regőlésekben, villőzésben, ráolvasásokban, jelesnapi énekekben. Refrénjük állandó: a „haj"-szellemeket hívó, ősi szavunk.

15 Ezeket a hiedelmeket gazdag változatban találtam meg a Kisalföldön.

16 (1. ábra). Először nézzük a sámán kiválasztásának, tudományszerzésének, felavatásának hagyományait. Cikolasziget 1915-ben meghalt híres pásztorát ma is „tátos"-Kelemennek hívja a nép. Fia úgy tudja még édesanyjától, hogy apját gyermekkorában egy idegen, fehér bika megnyomkodta (I—3). Három napig feküdt utána, mintha meghalt volt (I—2). Aztán magához tért, nem volt semmi baja, csak a fején nőtt egy akkora csomó, mint egy tyúktojás. Holtáig nem múlt el neki. Ebben hordta a tátosoktól kapott tudományát. Mert az a bika is tátos volt. Azóta lett ő is tátos.

17 Az öttevényi „tudós" Szigeti Ferenc (J1945) maga mesélte el, hogy még legénykorában fel kellett másznia egy magas nyárfa tetejére, s ott az ördög vérrel „beszöktette" (III—1—2). Ügy kapta tőle a tudományát.

18 Soós Péter szigetközi pásztor (|1917) fia mesélte, hogy apja még „puhab" korában Doborgazon találkozott három boszorkánnyal. Hamar lefeküdt egy 10 Uo. 270—293. 11 Uo. 227—269. 12 Uo. 295—341. 13 Uo. 342—399. 14 Uo. 344, 365. 15 Uo. 396—433. 16 Itt csak szemelvényekre szorítkozhatom. Gyűjtéseim lassan kötetnyi teljes leírása a Néprajzi Múzeum Adattárában, a GyMA-ban s magnetofon tekercsein található. 17 Timaffy L., Tátosok, tudósok, garabonciások. Népünk hagyományaiból. (Bpest, 1956) 160. 18 Uo. 162. 311