Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Fügedi E.: Jelentés a II. várostörténeti konferenciáról

izgatták. A Mosón megyei közgyűlési jegyzőkönyvek és iratok átvizsgálása révén bizonyára erre vonatkozóan is érdekes adatokhoz juthatnánk. A másik kérdés, hogy milyen szerepük volt a győri radikálisaknak az országgyűlési ifjúság mozgalmaiban. Lukács Sándor, aki Zichy Ottó titkára volt, a forradalom előtti években gyakran tartózkodott Pozsonyban, de Kálóczy Lajosról is megemlíti a fentebb idézett vádirat, hogy a „Párizsban felfogott elvekkel" a pozsonyi országgyűlésen izgatott. Az Akadémia iratanyagának alapos átvizsgálása eredményeként hasonló terjedelmű tanulmány készülhetne, amely elsősorban az intézet tanárainak és hallgatóinak a város kulturális-politikai életében játszott szerepét ismertethetné a negyvenes évektől. Nem lenne azonban érdektelen a tanítási módszer és a növendékek fegyelmezésének tanulmányozása sem, amelyekre szintén találhatók adatok. Régi adóssága a városnak egy részletes Lukács-életrajz. E kiváló forradalmár győri tevékenysége többé-kevésbé ismeretes. Családjának történetéből (legalább a 19. század első felétől), továbbá nagyváradi hadfelszerelési kormánybiztosi tevékenységéről még keveset tudunk, az emigrációban töltött éveiről és korán bekövetkezett haláláról pedig csupán Rónay Jácint néhány írása tájékoztat bennünket. Bihar megye levéltára (jelenleg Debrecenben van) a Lukács családra vonatkozóan nagyon sok adatot tartalmaz. Hadfelszerelési kormánybiztosi működésére a 48-as minisztérium (Országos Levéltárban) és a Hadtörténeti Intézet Levéltára anyagában lehetne kutatásokat végezni. Győr 1848—49. évi története megérdemelné a marxista szellemű feldolgozást, amelyet 2—3 év alatt meg is lehetne valósítani. A 20—25 ív terjedelmű tanulmány, amely önálló kötetként jelenhetne meg, helyi vonatkozásain túlmenően sok adattal gazdagíthatná országos történetírásunkat is. Dányi Dezső a 18. század végi Győr polgárságával foglalkozott felszólalásában, melyet jelen évkönyvben külön tanulmányban olvashatunk. Dávid Zoltán hozzászólásában a győri népesség kicserélődésével foglalkozott. A belváros 1617. és 1703. évi telekkönyvben, valamint a II. József-féle népszámlálásban szereplő háztulajdonosainak azonosításából és összehasonlításából kiderült, hogy nem egészen két évtized alatt a város népessége kétszer is csaknem teljesen kicserélődött. Míg azonban a 17. században a város többsége magyar maradt, a 18. század folyamán a német elem került túlsúlyra. A nemzetiségi változások a győri várban állomásozó hatonaság összetételével, valamint a parancsnokok személyével álltak szoros összefüggésben, de a németek betelepítésében közrejátszottak vallási, politikai és gazdasági szempontok. Ezeknek feltárása már csak azért is szükségesnek látszik, mert a 18- század folyamán más városainkban így gyakoriak hasonló jelenségek. A győri 17—18. századi népességcsere jellemző demográfiai sajátosságaként három, törvényszerűen jelentkező jelenséget lehet megfigyelni. A csecsemő- és gyermekhalandóság rendkívüli nagysága miatt a születések gyakorisága ellenére is kevesen érték meg a felnőtt kort. — A nagy halandóság következtében a népesség várható élettartama alacsony volt és ez a családi keretek gyakori, idő előtti bomlását idézte elő. — A sűrűn megismétlődő (főleg pestis) járványok a kedvezőtlen egészségügyi viszonyok között, olykor- rendkívüli zsúfoltságban élő lakosságnak igen nagy hányadát ragadták el. Ezt a folyamatot igazolják a korabeli anyakönyvek adatai is. A győri népszámlálás feldolgozásával kapcsolatban megállapítást nyert, hogy 1784 és 1787 között a természetes népmozgalom mind a négy évben fogyással zárult. A szü303