Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Fügedi E.: Jelentés a II. várostörténeti konferenciáról

zett a néphez. Az akadémiai ifjúság szervezését Keresztessy Ambrus végezte, aminek az lett a következménye, hogy az „ingerült állapotra" való tekintettel, az Akadémiát be kellett zárni. Ugyanakkor Gyapay Dénes ,,a veszélyes népgyűléseket a megyében faluról-falura járván, cimboráival alakulásba hozta", amint azt róla később a császári ügyész megállapította. A népgyűléseken a radikálisok a parasztoknak a márciusi vívmányok továbbfejlesztését ígérték, minek következtében májustól megyeszerte fellángoltak a parasztmozgalmak. Ezek a mozgalmak az öttevényi választókerületben voltak a legjelentősebbek, ahol a radikálisok jelöltje, Zichy Ottó az árendásoknak és szőlősgazdáknak is tartozásaiktól való felmentését ígérte. A Győrött élő s kezdetben osztrák-ellenességével még a radikálisokat is túllicitáló Vas Gereben a megyei hatóság megbízásából itt írta a parasztok lecsöndesítése céljából az „öreg ABC vénemberek számára" című (előbb a helyi nyomda, később a Pesti Egyetemi Nyomda által is kiadott) röpiratát, s valószínűleg éppen ezért szemelte ki a kormányzat a nemesség érdekeit képviselő Nép Barátja című lap szerkesztőjévé. A május 22-i városi tisztújításon kudarc érte a radikálisokat: a város irányítása a nagypolgárság kezében maradt. A követválasztások azonban már sikerrel jártak, mert a négy követ között ott találjuk a radikálisok két vezető egyéniségét, Lukács Sándort (Győr város részéről) is Kálóczy Lajost (a sokorói járás részéről). Az öttevényi választókerületben viszont, ahol a konzervatívok vezére: Balogh Kornél győzött, a radikálisok petíciója folytán a választást kétszer is meg kellett ismételni, s végül is Balogh nem jutott mandátumhoz. A két radikális követ többször felszólalt az országgyűlésen, s mindig a haladás érdekében. Követték az országgyűlést Debrecenbe is és mindvégig kitartottak az önvédelmi harc folytatása mellett. A városban azonban 1848 őszén még a nagypolgárság volt az úr. A szeptember 20-án kormánybiztossá kinevezett Lukács Sándor sem tudott egyelőre a városi önkormányzat fölé kerekedni. A városi vagyonos polgárság anynyira tartott a szegényebb néprétegek megmozdulásaitól, hogy 1848. október 3-án inkább vállalta a Jellachich előtt való gyáva meghódolást, mint a fegyvert és ellenállást követelő alsóbb néprétegekkel való szövetséget, sőt még a nemzetőrség kirendelését is azzal az indokkal akadályozta meg, hogy a városban nagyobb kincsek, de egyszersmind az „úgynevezett proletárok is" nagy számban léteznek. Ettől kezdve azonban egyre inkább kezébe vette a hatalmat Lukács Sándor kormánybiztos. Kossuth lelkes fogadtatása október 19-én már a másik Győr, a városi plebejus-réteg és a radikális polgárság megmozdulása volt. A következő hetekben Lukács nagyszerű szervezőmunkát végzett: toborzott, kórházakat rendezett be, majd az ellenség közeledtének hírére a várost sáncokkal vétette körül. Naponta jelentek meg rendeletei, amelyekben mindenre kiterjedő gondoskodással szervezte az önvédelmi harcot. így váltak az idők folyamán a radikálisok a néppel összeforrva a forradalom vívmányainak és a haza függetlenségének odaadó védelmezőivé, a konzervatív nemesek és városi nagypolgárok pedig mindkettőnek árulóivá. Sajnos, Győr helyzete az országos hadvezetés függvénye volt, s így a város december 27-én a császáriak kezére került. A város és a megye irányítását császári kormánybiztos és katonai parancsnok, továbbá császárhű hivatalnok vették át s megindult a hajsza „Kossuth cinkosai és pártosai" ellen. Május 1-én a magyar csapatok vonultak be a városba, de a június 28-i csata után Győr ismét osztrák kézre került. Augusztus 5—16 között a Komáromból 299