Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Fügedi E.: Jelentés a II. várostörténeti konferenciáról

mint a gyárvárosi szavazók egészére építhettek. Ezt a képet mutatta lényegében az országgyűlési képviselőválasztás is, mert a két győri képviselő közül az egyik (a rendszer egész időszakában) mindig szociáldemokrata volt. Győr dolgozói ezzel fejezték ki részben baloldaliságukat, részben a rendszerrel való szembenállásukat, ellenzékiségüket. Feldolgozás tárgyát képezi az is, hogy a törvényhatósági bizottságba bekerült 6—8 szociáldemokrata tanácstag menynyire képviselte a munkásság érdekeit, illetve a munkásság mennyire tudta érvényesíteni rajtuk keresztül politikai céljait. Győr városias jellege már a Horthy-rendszer előtt kialakult. A város fejlődése a 20-as években — bár jelentős ingadozást mutatott — nem állt meg. Ebben nyilvánvalóan szerepet játszott a közvélemény, melyet a város vezetőségének figyelembe kellett vennie. A közgyűlések anyagának feldolgozása megvilágíthatja, hogy a lakosságot is erősen foglalkoztató problémák közül miért szerepelt hangsúlyozottan a szociálpolitika, a kórház bővítése, bérházépítés (pl. Nádorvárosban), miképpen alakult a költségvetés stb. További kutatás feladata tehát: mennyiben befolyásolta a közösség akarata a törvényhatósági bizottság tevékenységét, hogyan használta fel a népszövetségi kölcsönt a város vezetősége, és milyen formában irányította a kormány a bizottságot a maga terveinek, céljainak megfelelő munkára. Annyi már most is világos előttünk, hogy a „Speyer kölcsön" mindenekelőtt a bérházépítési programban szerepelt és felhasználták a víz- és csatornahálózat bővítésénél. Az 1883-ban alakult és 1889-ben városi vállalattá lett Vízvezetéki RT. csőhálózata 1928-ra elérte a 70 km-es hosszúságot. Csatornahálózatuk az építés következtében a vidéki városok között, viszonylag előkelő helyet foglalt el: 1928-ig teljesen csatornázott Belváros és Gyárváros, részben csatornázott Nádor-, Űjváros és Sziget (Belváros felé eső területek). A Győri Légszeszvilágítási RT 1868-ban alakult, a város ezt a vállalatot is átvette 1911-ben. A nagyobb bérházak többsége gázvezetékkel rendelkezett, a gázvilágítás jelentős szerepet töltött be az u1(cai világításban. Csőhálózata 1928-ban 56 km. Az 1927-ben alakult Győri Ipartelep Rt villanytelepe segítette az áramellátást és fejlesztését. 1928-ban az áramfogyasztás 5,5 millió KW/ó volt. A lakosság létszámának alakulása sajátos képet mutat. 1910 44 300 1920 50 036 szaporodás 5736 19,9 %, 1930 50 881 szaporodás 845 1,7 %. A létszámalakulás összetétele: 1910—20 + 5736 természetes 1009 (2,3 %), bevándorló 4727. 1920—30 + 845 természetes 1916 (3,8 %), kivándorló 1071. A természetes szaporodást vizsgálva megállapíthatjuk, hogy Győr a városok között közepes szintű fejlődést mutat. 1910—20 között a bevándorlást főképpen az első világháború hadiipari termelése idézte elő. Többek között az 1913-ban megalakult Ágyúgyár és a fegyvergyártásra is áttérő Vagongyár felszívó ereje érvényesült. A környező falvakból kikerülő új munkásság jó része családostól telepedett be a városba. Az első világháborút követő válság kivándorlást eredményezett. A kivándorlás okai között szerepeltek: 1. néhány gyár leállítása (véglegesen: Ágyúgyár, ideiglenesen: Cardó Bútorgyár), 280