Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Fügedi E.: Jelentés a II. várostörténeti konferenciáról

ki a kezéből. Végül is a székeskáptalan királyi parancsot eszközölt ki és annak hatalmával fosztották meg Szőnyit bírói tisztétől. A város polgárságának az önkormányzatban rejlő jogai után nézzük jobbágyhelyzetéből következő terheit is. Győr város polgárai a székeskáptalan jobbágyai lévén, rendes földesúri adót fizettek házaik és földeik után. Ez az adó korszakunkban az egész városra együttesen 100 forint volt. De ezen kívül dézsmát és tizedet is fizettek minden terményből, az őszi és tavaszi vetésből, a borból és a bárányból. Akinek nem volt vetése, annak az úgynevezett kereszténypénzt kellett fizetnie, amit házanként 5 krajcárban állapítottak meg. Sokkal nagyobb terhet jelentett az országosan megállapított hadi adó. De ezeken kívül voltak a város polgárainak egyéb kötelezettségei is. így Szent György napkor a földesúrnak 100 forintot fizettek, újévkor egy szarvast, vagy vaddisznót, vagy két dámvadat szolgáltattak be. Szüretkor a káptalan üres hordóit Védenybe szállították és télen a káptalan jégvermébe jeget hordattak. Ezenkívül alkalmi fuvarra is kötelezve voltak. Mindez tekintélyes, nehéz teher volt, különösen azokban az években, mikor a törökveszély miatt a győriek jövedelme is megcsappant. A 18. század békés évtizedeiben Győr polgársága elérkezettnek látta az időt, hogy a káptalan földesúri terheitől szabaduljon és királyi rangját visszaszerezve a szabad királyi városok sorába emelkedjék. Az 1710-es években megindultak az alkudozások a káptalannal. A város mindenképpen akadályozza, megtagadja a káptalan földesúri jogainak érvényesítését. Perek indulnak meg, országgyűlési törvények foglalkoznak a győri ügyekkel. Végre 1743. január 30-án Bécsben megegyeztek és 1743. március 6-án Mária Terézia aláírta a szabad királyi város kiváltságlevelét. * Győr fejlődésének új szakaszában természetes az, hogy jelentős szerepet kapott a várat építő és azt védő katonaság. A déli városrészek pusztulása után a győri püspök csak az ősi várat, a várterületet vallhatta magának. A várfalak közé szorult középkori Káptalan-Győr egyetlen földesura a székeskáptalan maradt, s neki maradt az a feladat is, hogy a magyar jogszokásokat, ősi város szabadalmakat semmibe vevő katonasággal állandó harcot vívjon a maga és a város érdekeiért. Pallavicini Sforza főkapitányon kezdve, egyetlen esetben sem volt Győrnek magyar főkapitánya, sőt a 16. században helyettesük is ritkán volt magyar. Minden intézkedésükben a katonai igényekből indultak ki. Egyik első tettük a Püspökvár lefoglalása volt. Onnan két évszázadra a püspököt száműzték. Lefoglalták a káptalani iskola épületét, a kanonokok lakóházait, sőt magát az ősi székesegyházat is. Ha így bántak a püspökkel és a székeskáptalannal, gondolhatni mi volt a sorsa az egyszerű polgárnak. Amikor 1577-ben Teuf fel Andrást másodszor nevezték ki győri főkapitánynak, a székeskáptalan azonnal folyamodásban kérte a királyt, hogy figyelmeztesse őt a földesúri jogok megtartására és a polgárság kímélésére. Rudolf király csakugyan meg is hagyta neki, hogy a földesúri jogokat ne sértse meg, a polgárokat ne kényszerítse ingyenes munkára, ne vonja el őket a földesúr joghatósága alól és a városbíró jogkörét ne csorbítsa. De mindez hiábavaló volt, ha a polgár a főkapitány kényének nem engedelmeskedett, kihallgatás nélkül börtönbe került. Ám a győri polgár ritkán kapott sérelmére elégtételt, sőt gyakori volt az olyan válasz, mint Istvánffy Miklós 17* 259