Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Dávid L.: A népi demokratikus forradalom Győr-Moson megyében 1945–1948

elmélet is. Rendszeres kapcsolatban álltak a fenti elmélet bécsi vezetőivel. Tevékenységüket bizonyos mértékig megkönnyítette, hogy a szociáldemokrata párt összetételében megváltozott. Munkások nagy számban maradtak ugyan, de legöntudatosabb, legkövetkezetesebb tagjai a kommunista párt tagjai lettek. Ezeknek a munkásoknak a helyét a kispolgárok és az értelmiségiek foglalták el, akik kevésbé ismerhették fel a jobboldali vezetők eszméinek lényegét. Medey István megyei titár a régi garnitúra embere volt. Az ő tevékenységének jellemzői : szavakban munkásegység — a valóságban szétrobbantása, népi demokráciáról és szocializmusról szónoklás — ténylegesen pedig „angol úton" a burzsoá osztályuralom szolgálata. Hű és jelentős segítői voltak: Udvaros István Győr városi titkár (június 8-tól polgármester) és Puskás Tibor Mosonmagyaróvár városi titkára. Puskás vezette mosonmagyaróvári jobboldali szociáldemokrata vezetőség a Barátság című hetilapban azt követelte, hogy: „Ki a politikával az üzemekből!" Ez a vezetőség „... kifogásolja az MKP üzemi pártszervezeteinek létét — írta a Dunántúli Szabad Nép — és azt állítja: a pártszervezetek létezése miatt az üzemek nem tudnak újjáépítési kötelezettségeiknek megfelelni, olyan méreteket öltött az üzemekben a politizálás." Az igazság viszont az — folytatta a Dunántúli Szabad Nép cikke —, hogy „... az MKP üzemi pártszervezeteinek munkája hozta létre az üzemekben a rohammunkások csoportjait, melyek elsősorban harcolnak a munkafegyelemért és a többtermelésért, az ország újjáépítéséért."

98 A parasztpárt tagjainak döntő többsége, és a politikájukat követő szegényparaszti tömegek őszintén óhajtották a kommunistákkal való együttműködést, s meg is valósították azt. Vezetői között a becsületesen baloldali politikát folytatók mellett megtalálhatók voltak a felemásan politizálok, akik rövidesen elhagyták őket (mert nem találtak követőkre) és az ellenséghez csatlakoztak. (Pl. Mészáros Ödön a későbbi Barankovics-párti képviselő.) Bekerült olyan is, aki helyzetét felhasználva, magas pozíciót ért el, később azonban múltbeli tevékenysége miatt eljárást indítottak ellene. (Pl. dr. Tézsla János alispán 1945. június 8-tól, 1946. január 27-ig.) A kisgazdapárt összetételében, főleg a vezetésében 1945 nyarán további jobbratolódási folyamat zajlott le. A kisgazdapárt mögé álltak — megyénkben is — a volt földbirtokosok, a nagytőkések és a fasizmussal megfertőzöttek. Kezdettől fogva mellettük állt a gazdagparasztság. A politikailag képzetlen, könnyebben megtéveszthető középparasztság és kispolgárság nem látott világosan; a demagógiái és a megfélemlítés („csajkarendszer") még befolyásolhatta őket. A kisgazdapártnak még a reakciós szárnya is számíthatott rájuk. A földhözjuttatottak, újgazdák már elhagyták őket, hiszen nehezen képzelhető el, hogy ez a párt képviselte volna a kis- és szegényparasztok érdekeit, amikor a vezetőség a burzsoázia, a középpolgárság tagjaiból állt. A megyei pártválasztmány kizárta a kisgazdapártból Kun Aladárt (volt polgári iskolai tanárt), vármegyei pártigazgatóját, mert ő nem értett egyet pártja jobboldali politikájával. Kun A. ki jelentette: a városi választmány „ ... nem a FKGP képviselete, hiszen abban egyetlen kisgazda, vagy gazdaember sincsen."

99 Dr. Meixner Err 5 ügyvéd, a Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára a kisgazdapárt elnöke, amíg képviselő és a Nemzeti Bank elnöke nem lett. Utána Lates János malomtulajdonos követte őt az elnöki tisztségben. Alelnöke Fejes László részvénytársasági igaz98 DSzN I. évf. 27. sz. 99 Uo. 63. sz. 232