Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Gábry Gy.: II. József gyermekkori csembalója

mester közvetítésével került Győrbe és egykor a „kalapos-király" tulajdonában volt. i A billentyűs-hangszerek családjába tartozó ritka emlék külső megjelenésében is mutatja fejedelmi származását: billentyűzete gyöngyház, teknőc és ében borítású, homlokzatán elefántcsontra festett zenélő jelenetekkel, a húrozat alatti ún. rezonáns lapja pedig ugyancsak festett virágdíszekkel s közepén egy áttört, finomművű pergamen-rozettával ékes.

1 A csembaló-elvű hangszerek mechanikai lényege, hogy a húrokat toll- vagy bőrdarabka (Federkielchen, Lederstückchen) megpendíti, a billentyűzetre függé^ lyesen mozgó közvetítő-léc (Docke) segítségével.

2 Ismertetésünk tárgya, a hangbeosztás és a regiszterek után ítélve, a 17. század végén vsz. olasz mester műhelyéből került ki. Hangszertörténeti és művészi értékein túlmenően azonban rendkívül érdekesek a hozzáfűződő történelmi vonatkozások. Ezek kiderítésében a legnagyobb segítséget maga az adományozó — Ebenhöch kanonok — nyújtja. 1875. június 24-én a következő levelet küldi Rómer FZórosnak, a Nemzeti Múzeum régiségtárába : — „Kedves barátom! — Imént készülök a gőzhajóra azon zongorával (Spinét) melyet múltkor a nemzeti Múzeumnak megvételre ajánlottam s melyet mostmár, miután az intézetnek pénze nincsen, saját költségemen szereztem meg a tulajdonos orsolyarendi apáczazárdától, hogy azt ezennel a m. n. Múzeumnak ajándékul felajaljam; fogadjátok szívesen, s adjátok meg neki a történelmi érdekességének megfelelő helyet szép intézetetekben. A reá vonatkozó adatokat majd utóbb külön irom meg."

3 A levélből kiviláglik, hogy a hangszer viziúton érkezett a múzeumba, ahol leltárba való iktatásával mindaddig vártak, amíg az igért részletesebb leírás megérkezett. A nagy jelentőségű irat, csembalónk tulajdonképpeni adománylevele, valóságos kis értekezésben tárja fel az egykori eseményeket, a zárdában fennmaradt szájhagyomány alapján: — „Pro Memoria! A gyöngyházzal és teknőczhéjjal kirakott, filcsontra festett miniaturákkal ékesített és még a hangfenék egyes részeiben is műfaragás és olajfestés által kitűnő szépségű régi zongora (Spinét) 1875 évig a győri sz. orsolyarendi apáczazárda tulajdona volt; hova még a múlt században, ezelőtt mintegy 100 évvel került Bécsből Pichner Mária Borbálya Terézia által, ki 1729 febr. 6-án Bécs belvárossában született, és sz. István templomában kereszteltetett, hol attya egyházszolga (fősekrestyés) minőségében volt alkalmazva. 1747 évi július 23-án a győri orsolya-apáczák házában mint ujoncz vétetett fel s 1749 évi július 28-án professióra bocsájtatott. Kitűnő erényei, a tanításban és kézi munkákban való szakképzettsége, általán a kor színvonalán álló műveltsége és szívjósága miatt már 1761-ben tehát alig 32 éves korában, és zárdai életének még nem egészen 12-dik évében főnöknének választatott meg rendtársnői által, kiknek azután 46 évig volt bölcs fejedelemasszonya, vagyis inkább szeretetteljes annya, mint ez a zárdában hagyományszerűleg mainapig fennmaradt egyes jellemvonások bizonyítják! tanúsítja ezt főleg azon alig hihető körülmény, hogy már 1779-dik évben szemevilágát vesztvén kitartó munkásságának következtében — a főnöknői hivatalban mégis 1807 évben márczius 31-én bekövet1 Lsz. (1875) 143. Méretei: legn. hossz. 165 cm, legn. szél. 80 cm. 2 Sachs, C, Handbuch der Musikinstrumentenkunde (Leipzig, 1920) 142 és köv. 3 OMF. Rómer-hagyaték 236/27. sz. 144