Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)
Gabler D.: Adatok az itáliai Barbotinos sigillaták kérdéséhez
Q-S-S mesterbélyeg már jelzett. 13 (A Drag. 46-os típusú kivételével névbélyeg soha sincs, legfeljebb az edények talpán vagy külső felületén találhatunk karcolt betűket.) A fazekasműhelyek szoros kapcsolatára utal egy scarbantiai Drag. 35-ös csésze, amelynek peremén a póvidéki áruk gyakori dísze a szemüveg spirál látható. 16 Nincs kizárva az sem, hogy egy officina készítette mindkettőt. Az itáliai barbotinos sigilláták műhelyére vonatkozólag a források csak gyér adatokat szolgáltatnak. Plinius a kerámiaiparról híres városok közt Arretium után Surrentumot, Hastát és Pollentiát említi, 17 hozzátéve, hogy utóbbi három „retinet... calicum tantum ... nobilitatem". A következő mondatban arról ír, hogy Trallesben, Itália területén pedig Mutinában is készültek edények, de hogy ezek is az arretiumihoz hasonlók lennének biztosan nem állíthatjuk. A fazekasműhelyek közül említi még Észak-Itáliából Hadriát, amelynek gyártmányait a tartósság jellemzi. Surrentum táljairól Martialis írja, hogy jó agyagból készültek. 18 A XIV. könyvben pedig a pollentiai műhelyről tudósít bennünket. 19 Plinius és Martialis adatai tehát egybehangzók, mindketten ugyanazokat a manufaktúrákat említik. Egyrészt azonban a forrásokban említett fazekascentrumok régészetileg nincsenek feltárva, így biztosan egyik várost sem lehet készítési helyüknek tekinteni. Mutinában ugyan sok sigillátatálat találtak, ezek azonban L. Gellius készítményei, akinek működése időben megelőzi a póvidéki mesterekét is. 20 Másrészt a gyártmányok jelölése is kétségeket támaszthat bennünk. A két auktor által említett „calix" értelme ugyanis tágabb, mint hogy csak egy vagy két sigillátatípus ókori nevét lássuk benne, hisz még maga a sigilláta sem nyert egységes elnevezést, mint ahogy ezt a vas Samiumról írt értekezésében O. Waage, 21 illetve a vas Arretinum-mal kapcsolatban Krizek kimutatta. 22 Űgy látszik jelen esetben is a calix nem az edény formáját vagy külső megjelenését írja le, hanem funkcióját. Ez pedig az ivóedény, pohár illetve folyékony vagy pépes ételek, esetleg főzelék tálalására szolgáló edény jelentéseknek felel meg. 23 Az utóbbi rendeltetést kifejező tartalom közel áll a barbotinos sigillátához, ugyanakkor azonban leírja a többi sigillátatípus sőt még egy néhány kerámiafajta funkcióját is. A Drag 35 és 36-os formájú sigillatákat készítő műhely földrajzi helyének meghatározását könnyítené a gyártmányok időrendi helyzetének tisztázása. Itt azonban újból problémával állunk szemben, hiszen a kutatás ezzel az áruval keveset foglalkozott, keltezés szempontjából is csak az ún. póvidéki sigillatákhoz való viszonyát ismerjük. A Minusio-cadrai 31. sírból Nero éremmel, L-M-V és L-S-P edényeivel együtt került elő. 24 L-M-V működését 40—80 közti időszakra tehetjük, 25 míg L-S-P tevékenységét Lamboglia a 60—85 közti periódusra keltezi. 26 Ugyanennek a temetőnek 33. sírjában Q-S-Pés L-M-V 27 edényei mellett 15 Fransioli i. m. 72. 16 Liszt Ferenc Múzeum Sopron, lsz. 55.111.1. 17 Plinius, História Naturalis XXXV. 160. 18 Martialis XIV. 102. Accipe non vili calices de pulvere natos. 19 Uo. XIV. 157, 2. 20 Comfort. H., PW Realencyclopädie Suppl. VII.1297—1305. 21 Waagé, O., Antiquity XI. (1937) Vasa Samia. 22 Krizek, F., Acta Fautorum Rei Cretariae Romanae I. (1958) 19. 23 Forcellinus, Aeg., Lexicon totius latinitatis I. Patavium (1827) 445. 24 Simonéit i. m. 146. 25 Karnitsch, P., Die Reliefsigillata von Ovilava. (Linz, 1960) kronológiai táblázat. 26 Lamboglia, N., Rivista di studi Liguri (1943) 173. 27 Simonéit i. m. 172. 12
