Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)
Katona I.: Adalékok a nyugatmagyarországi anabaptisták történetéhez
18. Mi az oka és indítéka annak, ha nem akarnak engedelmeskedni a nyilvános és királyi rendeleteknek? 19. Vajon bíztatja-e őket valaki az engedetlenségre? 20. Ha igen, névszerint ki az, legyen a szekta tagja, vagy akárki más. 21. Alávetik-e magukat mindenben a kegyes döntés szerint a helyi bíráknak és elöljáróknak, más adózók példájára? 22. Egyenlően bánnak-e velük a többi nemtelennel, mind a rendes adó, mind pedig a rendkívüli terhek viselésében? 23. Vajon milyen közös vagyonuk van — pl. malmok, serf őzök, borkimérések, földek, rétek, szőlők, stb.? 24. Ténylegesen miként és ki által kezelik a közös vagyon, és miképpen osztják szét azt maguk között? 25. Tagjaik rendelkeznek-e egyénileg magánvagyonnal is? 26. Vajon együtt adóznak-e az adókivetési alap szerint a többi nemtelennel, vagy pedig: 27. kiszabott fejadag szerint? Ez mekkora összeget tesz ki és készpénzben fizetik-e? 28. Levonják-e az ilyen adózási fejadagot a közös vagyonból, vagy egyenként kell fizetniök? Ha igen, akkor: 29. ki szedi be tőlük egyenként a pénzt? 30. Ténylegesen mit szolgáltatnak be lelkészeiknek, véneiknek, tanítóiknak fizetség, stóla, vagy eltartás címén? 31. Hány dajkát tart a szekta, mi a nevük, névszerint hol, kinél szolgálnak? Ugyanezzel a rendelettel jelzi a Kegyelmes Királyi Helytartó Tanács Pozsony és Nyitra megyét, — valamint Trencsén főispánját is megbízta azzal, hogy tekintet nélkül egyeseknek a Kegyelmes Tanácshoz történt beszámolójára —, kimerítő értesüléseket szerezzenek e pontok szerint, meghallgatva a helyi plébánosokat, valamint a misszionárius atyákat az arra külön rendelt megbízottjaik révén, és a Helytartó Tanácsot őszintén és részletesen tájékoztassák. Azonkívül ugyanezeknek az anabaptistáknak magyarázzák meg részletesen az eddig, különösen az 1761. év január 29-én megjelent rendeleteket, azok végrehajtására komolyan és szigorúan intsék őket és ha visszaesnének, a súlyos következményekre hívják fel figyelmüket. E szekta bábáit az anabaptista gyermekek közeléből tiltsák el s megfelelő katolikus bábákról gondoskodjanak." 20 Az összeállított és fent közölt pontokból kitűnik, hogy 1761-ben már folyt a jezsuiták térítési akciója. Már az első pont is mutatja ezt, hiszen arról beszél, hogy az anabaptistákat berendelik egyes jezsuita rendházakba. Sőt, a második kérdés már azt kutatja, hogy az anabaptisták közül kik és mikor tértek át a katolikus vallásra. Bár az anabaptisták térítése már 1761 előtt megindul, úgylátszik, hogy még ekkor is vannak olyanok, akik a királyi rendeletekkel ellentétben továbbra is követői maradnak az anabaptizmusnak, a szekta szabályai és hitelvei szerint élnek. Nem vetik alá magukat a katolikus plébánosok joghatóságának, asszonyaikat gyermekágy után nem vezetik templomba, gyermekeiket nem keresztelik meg, saját bábájuk segítségével hozzák őket világra, és a közösségek tanítóit veszik igénybe taníttatásuknál, stb. A kérdések egyrésze nemcsak győri vonatkozásai miatt érdekes, hanem arra is rávilágít, hogy az anabaptisták az üldöztetések közepette hogyan próbáltak kitérni a jezsuiták erőszakos katolizálási törekvései elől. Közösségeik nem amiatt bomlanak szét, 20 Uo. 104
