Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)
Katona I.: Adalékok a nyugatmagyarországi anabaptisták történetéhez
zetét. Ugyancsak a XVII. század közepén omlott le — valószínűleg robbanás következtében — a négyszögletes, sarokbástyára emelt, még a kupán jól látható megfigyelő tornyocska is. Mindezek megerősítik azt, hogy a kupát Esterházy Miklósnak készítette az ismeretlen habán gerencsér. A kupán levő 1641-es évszám és a soproni jezsuiták ugyancsak 1641-es fellépése közötti összefüggés első pillanatra is szembetűnő. A habánok szorult helyzetükben ajándékokkal próbálták Esterházy Miklós támogatását megnyerni, hogy a soproni jezsuiták erőszakoskodásai elől védelmet nyerjenek. Nem az első eset, hogy az ellenük irányuló zaklatások megakadályozására az anabaptisták igyekeznek a földesúr rokonszenvét kollektíváiknak biztosítani. Példaként azt az ugyancsak Krisztinkovich által említett habán tálat említhetjük meg, melyen az 1689-es évszám és Esterházy László (1662—1689) neve olvasható. A tál egyébként nem a Nemzeti Múzeumban van — mint ezt Krisztinkovich Béla írta —, hanem a győri Xantus János múzeum kiállításán látható. Rómer Flóris feljegyzése szerint 1859-ben került Zichy Félixnétől a „főgimnáziumi múzeumba". 17 Bár a habánok vallási tilalmukból eredően papoknak nem dolgozhattak, az 1689-es tál mégis azt bizonyítja, hogy egyes esetekben — például halálozás alkalmával — ezt a tilalmat megszegték. A tálon szereplő Esterházy László ugyanis kanonok volt. A soproni jezsuiták 1641-es habánok elleni fellépése azonban nem volt egyedülálló és elszigetelt esemény. Különösen a XVIII. század közepén, Mária Terézia uralkodása alatt állandósulnak a jezsuiták támadásai az országban élő anabaptisták ellen. Még 1763 előtt megindult a felvidéki Nagyiévárdon és Szobotistyén lakó anabaptisták üldözése. Az üldözéseket megelőzően, 1756-ban Révai püspök Szobotisten jártában a habánokat eltiltotta a kereszteléstől. Ezt a tilalmat nem tartották be, mert bár gyermekeiket a katolikus pap megkeresztelte, az anabaptista gyülekezet ismét keresztségben részesítette őket. A felvidéki anabaptista telepek megtérítése a budai kollégium feladata volt. Egy fennmaradt, szemmel láthatóan fogalmazvány-szöveg szerint a jezsuiták térítési akcióját hosszú vizsgálat előzte meg, melynek során az anabaptista superintindenst, Walther Zakariást is kihallgatták arra vonatkozóan, hogy milyen formában és módon gyakorolták és gyakorolják az anabaptisták a keresztség kiszolgáltatását. A vallomásból nemcsak az anabaptista vallási ritus bontakozik ki, hanem az anabaptisták felfogása is egyes, fontosabb teológiai kérdésekben. Az anabaptistákkal való foglalkozás iránt egyébként a prímás is érdeklődött — különösen Walther Zakariás tevékenysége foglalkoztatta. A jezsuiták prímáshoz küldött levele szerint Walther Zakariást 1761. ápr. 1-én bevitték a budai kollégiumba, hogy Hessel Károly, német nevű jezsuita foglalkozzék vele. Bár megtérítésére naponta több órát is fordítottak, a fáradozás sokáig hiábavalónak látszott, mert azt állítja — mint írják: —, „hogy meggyőződése szerint az ő hite az igaz hit, személye szerint Isten kegyelmében van és ezt világosan érzi lelkében ... Bármivel argumentálunk, csak annyit válaszol: ő mindent Isten ítéletére bízott.. ." 18 A jezsuiták több-éves tevékenysége — mint az adatok bizonyítják —, 1763-ban vezetett eredményre. Walther Zakariás áttérését számosan követték. 1765-ben már a különböző szektákból mintegy negyvenen tértek meg. Rotari Imre jezsuita volt a szobotistei anabaptisták megtérítője. Főleg 1758—1764 között fejtett ki 17 Rómer Flóris, A főgimnáziumi múzeum, GvK, 1960. jan. 28. 18 Bpest, Egyetemi Könyvtár Kézirattár Ab. 84. História Collegii Budensis S. J. (1763) 86. Operationes et Conversiones 28. 102
