Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Christian-J. Guyonvarc’h: Arrabona, Arabo-, Aravisci. Megyjegyzések egy magyarországi kelta helységnévhez

szkeptikusak vagyunk az ar-av elválasztást illetően, amely a *(p)are „előtt" prepozició rövidített formáját foglalná magában és amelyre nézve igen kevés példánk van. ' Ï ••• \ i i j Az etimológia csak az értelmet illetően lehet kielégítő. Valóban, a legtöbb kelta nép ilyen fajta vallásos vagy harci jellegű neveket viselt, amelyek távolról hasonlítanak a görög genos neveihez és amelyek az e népfaj minden tagjának egy isteni vagy hősi leszármazást jelentő kezdetet adtak. Az ulsteri Ulatok ,,nemesek" (vlato-s), ir nyelven flaith „nemesség", flathias „felségjog"; (1. J. Weisweiler, Heimat und Herrschaft, Wirkung und Ursprung eines irischen Mythos, 95. skk.), Galliában viszont a Senon-ok „ősik", „bölcsek" (1. az ir sen „öreg', a velszi és breton han) Zeuss, Grammatica ceítica, ed. 1871, 771. o. 2. j. eltérő magyarázata ellenére, amit Holder II, 1485 feljegyzett, és a Lingon-ok „ugrók" (1. Ogam XI, 37—39. o.), azaz, úgy gondoljuk, harcosok, akik harci ugrásokat tudnak végezni, mint az ir eposzban a hős Cuchulainn. De ha ez az így felállított etimológia meg is magyarázza az araviszkuszok nevét, egyáltalában nem magyarázza meg Arrabona-t. Teljesen alaptalan volna feltételezni egy szuperkorrekciót, amely visszaállította volna az irott alakokban a B-t, vagy pedig egy germán befolyást (a közép-felnémetben a u-ből a b-be való átmenetre vonatkozólag 1. H. Paul, Deutsche Grammatik, II, §§ 145—149. és az Ogam XI, 167. o. idézett néhány tanúságot), azonban meg kell jegyeznünk, hogy a magánhangzó elhagyása éppúgy megtalálható az Arabona>Raab és az Arainsci>RAVIS vagy RAVISCI nevekben a római kori pénzeken (Holder I, 180). Ez legalább is a két alak szoros társulásának jele és semmi okunk sincs elisrmerni, hogy az Arav-isci szóban a v u-t jelent és nem a b egy változását. Az Aravïsci és Arab-ona nevek túl közel állnak egymáshoz, hogy ne ugyanazt az etimológiai magyarázatot követeljék. Kénytelenek vagyunk azonban, minden nehézség ellenére visszatérni az arabo- „szelid, nyugodt" szóhoz és szükség esetén megelégedni az ara- folyónév tővel és az Ahr régi nevével, amely Sinzigtől lefelé a Rajnába ömlik, Baedae passió Sancti Justini, 410 skk.: Et ingressus civitatem, Basileam nomine, qua suo cursus in Rhenum infert Ara fluvius (Holder I, 170). litt van a Saône név isi, amely valóban „szelid" folyó, B. G. I, 12: Flumen est Arar, quod per fines Haeduorum et Sequanorum in Rhodanum influit incredib'üi lenitate, ita ut oculis, in utram partem fluat, judicari non possit. Ezek tulajdonképpen nem összefüggések, mivel a képzések különbözők. Mindez azonban az arabo- tövet idézi fel és hozzájárul ahhoz, hogy a jelentését megértsük. Az ókori Arrabona város tehát a folyónak köszönheti nevét, amely azt a folyásának legjellegzetesebb megjelenésétől nyerte. A Raab név osztja sok kelta folyó nevének sorsát (v. ö. a Glan „a tiszta", Dubis/Doubs „a fekete", Bovinda, ir nyeiven Boann, angolul Boyne „a fehér tehén", Labarus németül Laber „a fecsegő" stb,). Egyetlen balszerencséje, hogy egy kevéssé szokványosi tő alkotja, amelyet bővebb tájékoztatásig lehetetlen az indo-európaira visszavezetni (v. ö. A. Carnoy, Dictionnaire étymologique du proto-indo-européen, 87. o., amelynek a „felkelni, fakadni, szaladni" jelentése nekünk nem felelhet meg). Es most idézzük Plinius Nat. hist. Ill, 27.: Arevacis nomen dedit fluvius Arava. Nem mondhatnánk-e most magunk is: Araviscis nomen dedit fluvius Arrabona? Mert ha a keltáknál a vallásos vagy harcos nevek többségben is vannak, a földrajzi elnevezések is lehetségesek. Senki sem vonja többé kétségbe, 95