Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)
Uzsoki András: Bronzkori temető Mosonszentmiklós–Jánosháza-pusztán
A száj perem általában vízszintes, ritka a füllel szemben levő rész emelkedése (XIII. t. 5). A nyak magas és enyhén tölcséres, a has féltojás alakú, a váll hangsúlyozott (XIII. t. 8 és 11, XIV. 1.1) vagy finom ívelésű (XIV. t. 2). A vállon a füllel szemben és kétoldalt egy-egy kicsi, alig észrevehető bütyök van. A lágy vonalú és öblös korsók nyaka kissé ívelt (XIII. t. 7,10 és 12). A mészbetétes díszítés mintakincse szinte azonosnak mondható az első típuséval. Külön kell foglalkoznunk a teljesen díszítetlen, öblös nyakú, a nyaktőben erősen összeszűkülő és ezáltal hangsúlyozott vállú korsókról, melyeknek vállperemén arányosan elosztva 3 bütyök van, hasuk* féltojás alakú (XIII. t. 3). Az előbbihez hasonló, de ínég profiláltabb példánynak a füle ansa lunátás, haspereme éles és négy kicsi bütyökszerű lábon áll. 9 Rendkívül finom és ízléses foirma, felülete fényezett (XIII. t. 4). Ezek a típusok ritkák, az utóbbi egyetlen példány. Bögrék. Ritkák a leletanyagiban, s a korsókhoz hasonló a fülek kialakítása, tehát vagy szájperemből, vagy a nyak közepéből indulnak ki, s a vállra támasztkodnak. A díszítetlen bögre a korsóból alakulhatott ki (XIII. 1.1), az alacsony, gazdag mészbetétes díszítésű tálszerű bögre pedig a tálból fejlődhetett ki (XIII. t. 2). Két érdekes, enyhén ívelt nyakú, gömbhasú bögre van a leletanyagban, egyiknek vállát álzsinegdísz (XIV. t. 5), a másikat ugyanez a díszítés borítja a Deremtől a vállig (XIV. t. 4). Alakra mindkettő, a díszítés vízszintes tagozódására nézve pedig az utóbbi, a harangalakú edényekre emlékeztet. Poharak és csészék. Nagyon ritkán fordulnak elő, s díszítetlenek. A poharak virágcserép alakúak, kidolgozásuk elhanyagolt, oldaluk a perem felé kissé befelé ível (XX.t. 11), a peremen egymással szemben két kicsi fül (XX.t. 13) is lehet. A csészéket csupán egy Vetefov típusú, 10 hengeres alakú, egyfülü edény képviseli, mely három kis bütyöklábon áll (XX.t. 8). Szilkék és hordóalakú edények. Ritkák, a leletanyagnak kb. 1 %-át alkotják. Kevésbé gondos kidolgozásúak a csuporszerű szilkék, alakjuk félgömb (IX.t. 1.), szájperemük néha kitüremkedik (IX.t. 4), melyen kis fül is lehet (IX.t. 7). A hordóalakú edények szájpereme gyakran egyenesre levágott, oldala sima (IX.t. 2), vagy függőlegesen bekarcolt vonalak díszítik (IX.t. 3. 5 és 6). Anyaguk többnyire nem finom iszapolású és kivitelük arról tanúskodik, hogy háztartásban használhatták őket. Tálak Vezértípusnak tekinthetők, mert minden ötödik edény tál. Három alantípust lehet megkülönböztetni. Az első típus félgömbalakú, pereme általában behúzott, rajta két egymással szembenálló kicsi füllel (IX. t. 9), ritkán néggyel (IX.t. 8). Díszítetlenek, szájperemük befelé lejtve néha egyenesen le van vágva (IX. 1.10), de mészbetétes díszítésű is előfordul (III. 1.10; IX. 113), néha alig van alja (XIV. t. 8). A másik típus az egyszerű, díszítetlen, fordított csonkakúp alakú tál (IX. t. 11), néha kis fül van a peremén (IX. 1.14). Ennek továbbfejlődése az ívelt oldalú 9 Hasonló származik Baracska-Nagyhalompusztáról (István Király Múzeum, Székesfehérvár, lsz,: 11.112), Wosinszky Temeskubin környékéről említ egyet (i. m. LXXXIX. 4.), Pittioni pedig Mistelbach-ról, (Österreichs Urzeit im Bilde. Leipzig u. Wien, 1938. 3. Taf. 21.). 10 Leggyakrabban Morvaországban találhatók (Tihelka, K., Der Veterov [Witterschauer] Typus im Mähren. Kommission f. d. Äneolithikum u. d. ältere Bronzezeit Nitra 1958. Bratislava, 1961. 79—80. Taf. I. 1b, Taf. II. 1.), de Szlovákia területén is előfordulnak. 80
