Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)
Uzsoki András: Bronzkori temető Mosonszentmiklós–Jánosháza-pusztán
külső színnel, ha teljesen átégett, egyébként közepe sötétszürke. A díszített edények gyakran fényezett felületűek, de ez nem tekinthető szabálynak, mert a nagyméretű, Öblös hasú, tölcséres nyakú díszítetlen hombárfélék (csak töredékesek kerültek elő) is f ényezettek. Ebből következik, hogy a fényezést nemcsak díszítés miiatt alkalmazták, hanem a háztartásban használatos edényeket is fényezték, hogy folyadék tárolására alkalmassá tegyék. A díszítés technikája általában kétféle: az egyszerű vonalbekarcolás és a mészbetétes díszítés. Mindkettő a kiégetés előtt készült, a még puha agyagedény felületére bekarcolták, benyomták, tűzdelték a motívumokat, melyekkel kialakították a mintát. A mészbetétes díszítésűeknél (több száz edény) megfigyeltük, hogy azoknál a példányoknál hullott ki a mészpaszta legkönnyebben, melyeknél az alapot nem szakszerűen és gondosan készítették elő. Ha a mészpasztának kevés, vagy nem megfelelő a tapadási felülete, akkor könnyen meglazul és kihull. Szélesebb sávoknál, különösen a hasat körülvevő és a szájperem alatt húzódó, fűrészlaphoz hasonló mintáknál a kivájt alapot általában félkör végződésű csont vagy fa szerszámmal szabályosan betüzdelték, benyomkodták, hogy egyenetlen' felületet nyerjenek, melyhez a paszta jól hozzátapadhat. A már említett első közleményünkben megírtuk, hogy a Jánosházapusztán előkerült edények mészbetétjét vegyelemeztettük a kalcinált csontokkal és a leletanyagból származó kagylóhéjakkal együtt. Az eredmény azt imutatta, hogy a mészpasztát kalcinált csont és kagylóhéj porrátört keverékéből állították elő. A keverés aránya a vizsgált 'mintáknál eltért egymástól, valószínűleg nem volt pontos szabály. 6 Csonthaimut használtak fel a Wosinszky által közölt Tolna megyei mészbetétes edények díszítéséhez is, 7 sőt a Mondsee kerámia mészbetétjében is csonthamú az egyik alkotórész. 8 Tölcséres nyakú, kettős kúpos edények. A temető egyik vezértípusa. A kerámiaanyagnak mintegy 20 %-át képezi. A legti c ztább és legegyszerűbb változat a kettős kúpos testű, tölcséres nyakú példány, hasának élén két kicsi füllel (I. t. 1). A mészbetétes kerámia északdunántúli csoportjának forma és díszítőgazdagsága érvényesül a tölcséres nyakú edények változatos sorozatában. A kettős kúpos test gyakran öblösebfo, gömbölyűbb, ritkábban tojásdad alakú. A díszítés alapján az alábbi felosztásban ismertetjük a különböző változatokat: Az első változatnál a finom mészbetétes díszítés általában a hasi él vonala és a szájperem között található. Az edény hasa sima, díszítetlen, ritkán pont, körö'cske, vonal vagy körsorozat ékesíti (I. t. 2—6). A nyakat a száj perem alatt gyakran széles mészbetétes sáv díszíti, melynek alsó része fűrészfogazású, s ez a dísz megtalálható a has legnagyobb öblösödésén is fogazással felfelé, a füleket köti össze (I. t. 2, 4 és 6: XIV. t. 9). A perem szélén az ékekkel és köröcskékkel megszakított vonaldísz is gyakori (I. t. 3, 5, 6), de mégis legdíszesebb az edény vállrésze. A mészbetétes agyagművesség legpompásabb és leggazdagabb mintakincsét találjuk általában a többi edény vállán is. A nyak kétharmad magasságában egyes vagy többes vízszintes vonaldísz van, felette ritkábban vonal, kör és cik-cakk díszek alatt vonal, és köröcskesorokból alkotott füzérszerű motívumok W és V betűalakokhoz hasonló formákkal kiegészítve. Néha elnyújtott 6 Uzsoki i.im. 69. 7 Wosinszky M., Die inkrustierte Keramik der Stein- und Bronzezeit. (Berlin, 1904) 20—27. 8 Morton, F., Salzkammergut. (Hallstatt, 1956) Literaturverzeichnis 146.
