Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Uzsoki András: Bronzkori temető Mosonszentmiklós–Jánosháza-pusztán

végű téglalap (24. ábra). Az észak-dunántúli csoportba tartozó Patince-Pát pusztai hamvasztásos temetőben is ezt tapasztalták,

3 a 7. és 16. sír kerek, a 17. és 25. sír lekerített sarkú téglalap alakú. A sírgödör metszete teknőalakú, lapos aljjal. A sírok mélysége különböző volt, mert már ásónyom mélységben is 'találtunk, s ettől lefelé jóval az egy métert is meghaladta néhány sír mélysége. Ennek a meglehetősen nagy mélységkülönbségnek az okát már említett előző jelentésünkben megmagyaráztuk,

4 ugyanis évezredek folyamán az erózió és a defláció lepusztította a domb tetejét, alját pedig feltöltötte. Ezt egy 20 méteres szelvénysor metszetén jól lehetett szemlélni. Ez az oka annak, hogy a domb tetején lévő sírok mélysége jelenleg sekély, míg az aljában levők mélyen vannak, emiatt sajnos- nem tudunk a sírmélységből semmiféle következtetést levonni. Főleg a szántással, de egyéb módon is bolygatott és szétrombolt sírok feltűnően kisszámú leletanyaga miatt az értékelést nem lehet az eredeti állapotnak megfelelően elvégezni, azonban a leletstatisztika alapján megközelítő pontossággal megállapíthatjuk, hogy a sírok 80 %-ában tíznél kevesebb, 20 %-ában ennél több melléklet fordult elő, s mindössze négy sírban találtunk húsznál több leletet. A 38. sírban volt a legtöbb, összesen 35. A leletek, számának aránya nem változik, ha az urnás és szórthamvas sírokat szétválasztjuk, tehát a kétfajta temetkezési módnak ilyen szempontból nincs jelentősége. A sírok általában sűrűn fekszenek egymás mellett, néha mintha egyes helyeken csoportosulnának, de egyelőre még nem lehet ebből semmi másra következtetni a puszta véletlennél, mert aránylag sok a homokbányászással és állattemetkezéssel bolygatott terület, s emiatt nem lehet a megfigyelések megbízható elemzését elvégezni (lásd a 30. ábrát). Annyit azonban megfigyeltünk hogy a 38. sír a 31. alatt, a 42. sír a 41. alatt, a 49. sír a 45. alatt, á 68. sír p, 65. alatt, a 73. sír pedig a 71. alatt volt. Ebből természetesen arra következtetünk, hogy a sírok nem lehettek maradandó emlékkel megjelölve, ezért később — mikor már nem emlékeztek a korábbi temetkezések helyére — ugyanarra a helyre ástak sírt. Mindenesetre ez a jelenség megnehezíti a munkát, hogy a temetkezés rendjét további ásatásaink során megállapíthassuk. A temető helyszínrajzán jól látható a sírok rendszertelen eloszlása, ennek ellenére azonban annyit mégis megfigyelhettünk, hogy a domb teteje, a 121 m-es magassági pont felé ritkulni látszanak, míg a domb alja felé sűrűsödnek. A sírokban a leletek elhelyezése különböző, azonban bizonyos rendszert mégis megfigyelhetünk. Az edények általában egy helyen, fészekszerűen voltak elhelyezve, ritkábban, távolabb egymástól, néhány esetben pedig egy vonalban. Egyes urnák is előfordultak, ilyen esetben pl. az 52. sírnál az urnának csak éppen akkora gödröt ástak, melybe az belefért, a két kis edénymelléklet pedig már csak a nyaka köré szorulhatott (19. ábra). A jobbára csekély mélységben és bojygatott állapotban levő sírok alakját kevés esettől eltekintve nem lehetett pontosan megfigyelni, ezért nem tudunk összehasonlítást tenni a sírgödör alakja és a leletek elhelyezkedésének rendje között. 3 Dusek, M., Pa-tince, das Gräberfeld der nordpannonischen Kultur. Gräberfelder aus der älteren Bronzezeit in der Slovakei I. (Bratislava, 1960) 189. A sírok oválisak, köralakúak, ritkán körte és szabálytalan négyszög alakúak voltak (négy sír volt négyszög alakú). 4 Uzsoki i. m. 55—56. 75