Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Uzsoki András: Könyvismertetés. Régészeti tanulmányok I–II.

KÖNYVISMERTETÉS RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK I—II. Szerkeszti Gerevich Tibor A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Kutató Csoportjának e két kiadványát örömmel üdvözöljük, mert a honfoglaló és a kora Árpád-kori magyarság régészeti hagyatékának, lelőhelyeinek összefoglaló műve nagy hiányt pótolt. A hazai és a külföldi kutatók számára értékes munka ízléses, szép kiállításban, gondos szerkesztéssel jelent meg az Akadémiai Kiadónál 1962-ben. Szőke Béla, A honfoglaló és kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei. (Budapest, 1962) 118 lap, XV. tábla. Az I. kötet az 1961-ben elhunyt Szőke Bélának, a győri Xántus János Múzeum nyugalmazott igazgatójának, a honfoglaláskor és kora Árpád-kor kiváló kutatójának fő életműve. A munka végleges összeállítása idején többször volt alkalmam a szerzővel a hatalmas leletanyag egyes kérdéseiről elbeszélgetni, a mű születését láthattam. A régészeti munka közben szerzett súlyos betegsége alatt gyűjtötte az anyagot, dolgozta fel a hazai és a külföldi szakirodalmat, de a végleges formába öntés után már nem érhette meg a kiadását. A munka felépítése az eddigiektől eltérő, új. A régészeti emlékanyagot a társadalom rétegeződése alapján csoportosítva tárgyalja. A részletes elemzés során az összehasonlító hazai és külföldi szakirodalmat a lehetőség határain belül felhasználta, különösen a szláv nyelvű irodalom kimerítő felhasználásával vitathatatlanul úttörő munkát végzett. Műve nélkülözhetetlen segítség az e korral foglalkozó régészek, történészek, néprajzkutatók számára. A X—

XII, sz. teljes leletanyagát felölelő munka első része a magyar honfoglalás korát tárgyalja, melyet a szerző a 895—896-os évektől számít Géza fejedelemségének elejéig, a 970—980-as évekig, mely idő alatt a magyarság hatalmába vette a Kárpát-medencének jelentős részét. A második rész a kora Árpád-kor anyagával foglalkozik, mely Géza idejétől a XII. századig tart; erre az időre esik lényegében az Árpád-házi királyok kora, ezalatt a feudális gazdasági és társadalmi rend kiépül, a magyar birodalom megerősödik. Az első rész régészeti emlékanyagát ügyesen szétválasztja a vezető- és középréteg, valamint a köznép hagyatékára. A vezető és a középréteget két csoportban tárgyalja, külön elemezve a női és a férfi sírokat, továbbá a nagycsaládi temetőket a leletanyag és a temetkezési szokás alapján. Az első csoport női viseletére az egyszerűség, az ízléses ékszeranyag jellemző, a férfiak finom viseleti anyaga mellett a könnyű szablya az általános. A második csoport női viseletére a csillogó ruhadíszítés jellemző, míg a férfiak viselete egyszerűbb, a kétélű kard általános. A vezető rétegre jellemző a magányos temetkezés, míg a középréteg síri ait a nagy családi temetőkben találjuk meg. A köznép temetőit három csoportra osztjuk, s külön tárgyalja a magányos 375