Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Dávid Lajos. A győri üzemek történetéből 19145–48-ig

megindult munkaverseny azt eredményezte, hogy két héttel korábban fejezte be a gyár munkássága a hároméves terv első féléves tervét, ,s 8 %-kal túlteljesítette azt/'

9 Lelkesítő eredményeket értek el a vagongyári hídépítők. Jó munkájuknak köszönhető nagy részben a hidak sorozatának átadása. Ök voltak az elsők, akik munkaversenyben dolgoztak a hidak gyorsabb elkészítéséért. Felajánlásaik: gyorsaság, jó minőség. Vállalták pl. azt, hogy a Margit-híd főtartóit rohambrigáddal határidő előtt elkészítik. A szabadságharc 100. évfordulójára 4000 ingyenes munkaórát ajánlottak fel a Lánchíd építéséhez. A szobi vasúti híd átadásakor 30 vagongyári munkást jutalmaztak meg.

50 A munkások termelési lendülete és az ésszerűsítések sorozata mind azt bizonyította, hogy magukévá tették a hároméves tervet és annak célkitűzéseit. A Vagongyárban újszerű öntvénnyel és beépítéssel megnövelték az elektrokemence tartósságát,

51 a MÁVAG-ban az öntést olcsóbbá tették a grafitpor kikapcsolásával, illetve csökkentésével,

52 a Gráb-gyárban több gépen egyszerre dolgozó nő 137 %-os termelést ért el

53 stb. „Élmunkás"-jelvénnyel tüntettek ki 24 vasas és 18 textiles győri dolgozót.

54 Az ésszerűsítők gazdaságosabbá tették a termelést, megtakarításaikkal növelték a hároméves terv pénzügyi alapját. Az ésszerűsítés csak a Vagongyárban — az első hat hónap folyamán — több százezer forint megtakarítását eredményezte.

55 Győrött, amikor a munkások döntő többsége a termelés növeléséért minden erejét megfeszítette, a reakció továbbra is kártevéseit folytatta. Róluk szólt a vagongyári munkások határozata: „El kell távolítani, el kell hallgattatni azokat a jobboldali elemeket, akik még itt a győri üzemekben ma is tovább folytatják áskálódásukat." „Le kell csapni azokra, akik . . . eszközül szeretnék megnyerni, vagy legalább közömbössé tenni azokat a százakat és ezreket, akik ma már sejtik, hogy a munkaversenyek győzelme a magyar nép győzelmét jelenti ellenségei felett."

56 Ártottak azzal is, hogy letagadták vagyonukat, és ezzel kibújjanak a teljes megadóztatás alól. A „bevallás" szerint Keffel Edének 2 174 219 Ft, dr. Krausz Mórnak 411 230 Ft, Szivesdy Lászlónak 387 500 Ft, Csillag Istvánnak 343 350 Ft nagyságú tőkéje volt. Rajtuk kívül 8 adózó vallott be 300 000 Ft-on felüli vagyont, 21 tőkés (köztük a karmelita barátok, Fejes L.) ismertek el 200 000 Ft-on felüli tőkét, és 93 polgár adózott 100 000 Ft-on felüli érték után.

57 Az államosítások Győrött 1946. december 1-én kezdődtek meg, amikor a baloldali blokk megszilárdulása után államosították a Győri Vagongyárat.

58 Ez folytatódott 1948. január 1-én, amikor a Győri Űjság hírül adta: ,,. . . a mai nappal a nagybankok az állam kezébe mentek át." Ez azt jelentette, hogy a hitelélet államosításával a hiteltőke állami felhasználás és ellenőrzés alá került; csökkentették a kisemberek kamatterhet, a kizsákmányolást még szűkebb térre 49 Uo. 9. sz. 50 Uo. 35., 43. és 70. sz. 51 Uo. 25. sz. 52 Uo. 48. sz. 53 Uo. 91. sz. 54 Uo. 98. sz. 55 Uo. 87. sz. 56 Uo. 58. sz. 57 GyM III. évf. 242. sz. 58 Uo. 68. sz. 23 Arrabona 353