Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Timaffy László: Emberalakú fejfák, sírkeresztek kisalföldi temetőinkben

2. ábra. „Kontyos" fejfa a lébényi ev. temetőben Katolikus temetőink öreg sírkeresztjei hasonló, régi formákat őriztek meg. Az abdai temető antropomorf hatást keltő keresztfája 1862-ből való. (6. ábra.) Burján Mihály „öreg-pásztor" faragta még életében akácfából saját magának. Felső része érdekes ember-formát mutat. Már kikorhadt egészen, s a mai családtagok egy sablonos betonkeresztet állítottak eléje. Ehhez kötötték, hogy ki ne dűljön. Kérdésemre, hogy miért nem dobták már el, azt felelték: „Nem jó az illent megbolgatni". Az öttevényi temető sírkeresztje szintén érdekes formákat mutat. (7. ábra.) Király Antal helybeli bognár faragta 1912-ben. Még egészen ép akácfa oszlop, s szépen kiemelkedik az alacsonyabb keresztek közül. Felső részén ugyanazt az emberhez hasonlító formát látjuk, a fej, nyak, törzs és lábakat utánzó faragással. A kereszt vízszintes szárának formája egészen más, a kitárt karok benyomását kelti. Alsó része díszítés nélküli, sima oszlop. A mosonszentmiklósi temetőben találtam meg a harmadik emberalakú síremléket. (8. ábra.) Nem kereszt, nem is fejfa, s a sírt gondozó családtagok is „szobor"-nak nevezik. Az 1871-ben meghalt házaspárnak emelték. Erős tölgyfa hasáb. Alsó része 120 cm magas, peremes névtábla. Ezen áll az egybefaragott 20 Arrabona 305