Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)
Csatkai Endre: Érdekességek a győri Xántus János Múzeum színlapgyűjteményében
A győri Varázsfuvola előadás tehát aránylag későbbi időre esik. Lám Frigyes természetesen megemlékezik róla röviden. A Pécsről érkező Karliczky társulat adta elő 1837. augusztus elsején. Pécsnek nagyigényű közönsége megkívánta az operai előadásokat, és a társulat Győrött is több dalművet hozott színre, így a Zampát Heroldtól, a Szevillai borbélyt és az Olasz nőt Algírban Rossinitől; Bellini Normáját és Auber Kőmives és lakatos című víg operáját/' A Varázsfuvola (Zauberflöte) színlapja a szerepeket teljes számban felsorolja, pedig 10-nél is több jelentős énekesre van szabva a darab. A zenekar dolgában is megnyugtató a közlés, hogy a színház zenekarát a helyi Don Miguel ezred muzsikusai egészítik ki. Hanem a színlap más kitételei arra engednek következtetni, hogy alighanem inkább Schickaneder, mint Mozart volt a vezércsillag. Már a darab műfaját is felcifrázva tünteti ki a műsor: grosse romantischkomische Oper. A látnivalók efféle darabban nemegyszer a tömegek felvonulásában is szoktak megnyilatkozni, amennyiben a színlap felsorolja a statisztériát; esetünkben papokat, szerecseneket, majmokat, oroszlánokat. Papok és szerecsenek még hagyján, de ami az állatokat illeti, hacsak nem az igazgató nagyzolásáról van szó, aligha voltak négylábúak, hanem állatbőrbe öltöztetett emberek. A felsorolás utolsó, érdeklődést felajzó tétele: egy nagy kígyó. Valóban ilyen szerepel a darab legelső jelenetében, meg akarja ölni a hőst. Tamino királyfit, de néhány tekerődzés után be is fejezi szereplését, mert három udvarhölgy valami kelevézzel kiszólítja a világból. Werner Dániel, a társulat basszistája választotta a darabot jutalom játékául, azaz a bevétel ez este őt illette. A sokat ígérő színlappal és az előadás tényével szemben (nagyot merni is dicső!) eléggé bizonytalan előjel volt a társaság rossz híre és eladósodottsága, amelynek okából aligha sikerült megadni a „nagy romantikus vígopera" kívánt és hirdetett külsőségeit. Egyébként is a vidéki operaelőadások nagy többségénél hajdanában nagyon alacsony szint mutatkozik. Sopronban 1855 folyamán Mozart Don Jüanjának előadása kudarcba fulladt, 1885-ben Miskolcon Erkel Hunyadi Lászlóját énekkarok nélkül adták, 5 1905-ben Sopronban a Carmen cselló nélkül ment. A győri Varázsfuvola előadásáról magán a színlapon olvasható (alighanem Ecker János kézírásában) a vox populi ceruza jegyzetben: Aufgeführt wie eine Dorfkomödie und schlecht gegangen, azaz úgy adták, mint egy falusi komédiát és rosszul ment. 6 A győriek előtt így megcsúfolt Mozart azonban nemsokára kitűnő elégtételt kapott. Richter Antal, a kiváló győri karnagy műkedvelőkkel egy ritkán hallható, viszont nehezen is előadható operáját tanulta be és adatta elő, a Cosi fan tutte-t. Minthogy a műkedvelőknek számosabb próba állhat rendelkezésére az akkoriban agyonhajszolt hivatásos színészekkel szemben, az előadás bizonynyal igen jól is sikerült; azonkívül a Mozart-operák kitűnő iskolát jelentenek fiatalok számára; úgy történt Győrött is, mert a műkedvelők hamarosan még két opera jól egybevágó előadásával írták be nevüket a győri színjátszás történetébe (Stradella Flotowtól, Ernáni Verditől). 7 4 Lám i. m. 169. 5 Keresztessy, Miskolc színészetének története. 152. — Csatkai, A soproni színészet története 1841—1950-ig. 6 Ecker naplóját Lám dolgozta fel színháztörténeti szempontból. 7 Petz, Győr város zenei élete 1497—1926. 15. 298
